Gondolatok egy könyvről #4 - Jeffrey Archer: Párbaj

Eredetileg egy barátunknak (nekem rokon is) vettük ajándékba ezt a könyvet Imivel, mert Imi már olvasta és úgy gondolta, hogy tetszeni fog az illetékesnek. Mondogatta nekem is, hogy mindenképpen olvassam el, de erre nem került sor... egészen idáig. Most rövid leszek: ez a könyv valami ZSENIÁLIS. Nagyon tetszett! Borzasztóan örülök ennek, mert idén ez már nem az első olyan könyv, amit tényleg nehezemre esik letenni.

(forrás: book.hu)

Nézzük, miről is szól, persze csak dióhéjban. A történet az 1900-as években játszódik és felöleli mindkét világháború időszakát is. Párhuzamosan zajlik a cselekmény, alapvetően két idegen életének alakulását követhetjük nyomon. Ahogy ebből a mondatból sejteni lehet, ahogy előre haladunk a könyvben a két idegen már nem is lesz egymás számára idegen... de hogy hogyan is fonódik össze a két szál? Azt már olvassátok el ti. ;)

Úgy gondolom, hogy nem szükséges, sőt, egyenesen nem szabad erről a könyvről többet elárulnom, mert minden oldalán találunk valami izgalmasat, megdöbbentőt, megrázót, felemelőt... tényleg nagyon jól meg van írva, nem várt fordulatokban gazdag.

Külön tetszett, hogy banki, pénzügyi, tőzsdei témákat is érint a könyv, engem nagyon érdekelt. (Bár így nem tudtam 100%-osan elszakadni a tőzsdei témában írt szakdolgozatomtól, de sebaj :D)

Nagyon fontos még megemlíteni, hogy a történetből mindenki levonhatja a saját maga következtetéseit. Az enyém valahogy így néz ki: Biztos, hogy megéri törtetőnek lenni és csak a sikernek élni? Minden esetben kifizetődik a befektetett munka? Valóban a pénz a legfontosabb dolog?

Sajnálom, hogy -tudomásom szerint- nem készült a könyvből filmváltozat, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan jelenne meg mindez a képernyőn. Film nincs tehát belőle, a könyvnek azonban van egy folytatása. Jelenleg nem ezt olvasom, mert még nem sikerült beszereznem, de ami késik nem múlik. Ha csak fele annyira lesz jó, mint amilyen az első rész volt, már megéri elolvasni.

Összességében mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy lebilincselő olvasmányélménnyel gazdagodni.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Nektek is ennyire tetszett? Jól tudom, hogy nem készült belőle film?

Moly.hu -s beágyazás

Ez csak egy gyors hír lest most. Bizonyára észrevettétek már, hogy egy ideje az aktuális olvasnivalómnál a Csillagpor jelent meg. Ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy a twitteres belépés nálam nem működik jelenleg (nem tudom, hogy miért) a moly.hu-n, de most regisztráltam egy új profilt magamnak az e-mail címemmel, így újra nyomon tudjátok követni, hogy mit is olvasok éppen.

Gondolatok egy könyvről #3 - Neil Gaiman: Csillagpor

Nem is olyan régen állandóan ebbe a könyvbe botlottam. Hol egy újsághirdetés, hol egy internetes hivatkozás, hol egy blogbejegyzés hívta fel a figyelmem az -addig még- általam nem ismert könyvre. A tartalom elolvasása után egyből megtetszett, hogy ez most egy kicsit más, egy kicsit mesés és egy kicsit "gyerekes".

(forrás: google)

Érdekes, hogy ha valaki rákérdezett, hogy mit olvasok, a válaszom után egyből jött a reakció: "Ja, igen, ezt már én is olvastam." vagy "Ezt már láttam filmen.". Én viszont előtte még a létezéséről sem tudtam. Még jobban belemerültem az olvasásba...

... egy darabig. Történt ugyanis, hogy hiába haladtam az oldalakkal, hirtelen azt vettem észre, hogy nem is érdekel, amit olvasok vagy csak egyszerűen nem tetszik. Fel is függesztettem a könyv olvasását szűk egy hónapra, de a fejemben mindig ott motoszkált, hogy csak végig kellene olvasni (bár sokak szerint nem érdemes egy általunk rossznak tartott könyvre pazarolni az időt, hisz számtalan jó könyv van még), pár hete ez meg is történt: befejeztem a könyvet.

Ennyi legyen is elég én és a könyv kapcsolatáról, most térjünk rá a történetre. Igazából az egész úgy kezdődik, mint sok mese/regény/könyv: adott egy fiú és egy lány, a fiú szerelmes lesz, a lány "próbatételt" ad neki, a fiú pedig megpróbálja teljesíteni azt, melynek folyamán kalandokba keveredik, új szereplőkkel találkozik. Több szál is fut a könyvben egyszerre, ám ahogy halad előrébb az ember, egy idő után rájön, hogy ezek a szálak összefolynak, összefüggnek. Lényegében ennyi, a többit nehéz lenne spoilermentesen leírni.

Összességében vegyes véleményem van a könyvről. Az írásmód sokszor zavart, már-már túlontúl meseszerűnek, erőltetettnek tűnt nekem. Kissé úgy éreztem, hogy ez bugyutaság. A végén azért örültem, hogy le lehetett szűrni egy mondanivalót is azért, ami miatt talán mégis megérte elolvasni ezt a könyvet, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek ezt sugallja a történet. Mivel egy nagyon rövid könyvről van szó, egy próbát azért megér, nem vesz el sok időt az ember életéből.

Ahogyan fentebb már említettem, film is készült belőle. A könyv elolvasása után azonban én erre már nem vagyok kíváncsi.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Vagy esetleg láttátok már az ebből készült filmet?