Gondolatok egy könyvről #3 - Neil Gaiman: Csillagpor

Nem is olyan régen állandóan ebbe a könyvbe botlottam. Hol egy újsághirdetés, hol egy internetes hivatkozás, hol egy blogbejegyzés hívta fel a figyelmem az -addig még- általam nem ismert könyvre. A tartalom elolvasása után egyből megtetszett, hogy ez most egy kicsit más, egy kicsit mesés és egy kicsit "gyerekes".

(forrás: google)

Érdekes, hogy ha valaki rákérdezett, hogy mit olvasok, a válaszom után egyből jött a reakció: "Ja, igen, ezt már én is olvastam." vagy "Ezt már láttam filmen.". Én viszont előtte még a létezéséről sem tudtam. Még jobban belemerültem az olvasásba...

... egy darabig. Történt ugyanis, hogy hiába haladtam az oldalakkal, hirtelen azt vettem észre, hogy nem is érdekel, amit olvasok vagy csak egyszerűen nem tetszik. Fel is függesztettem a könyv olvasását szűk egy hónapra, de a fejemben mindig ott motoszkált, hogy csak végig kellene olvasni (bár sokak szerint nem érdemes egy általunk rossznak tartott könyvre pazarolni az időt, hisz számtalan jó könyv van még), pár hete ez meg is történt: befejeztem a könyvet.

Ennyi legyen is elég én és a könyv kapcsolatáról, most térjünk rá a történetre. Igazából az egész úgy kezdődik, mint sok mese/regény/könyv: adott egy fiú és egy lány, a fiú szerelmes lesz, a lány "próbatételt" ad neki, a fiú pedig megpróbálja teljesíteni azt, melynek folyamán kalandokba keveredik, új szereplőkkel találkozik. Több szál is fut a könyvben egyszerre, ám ahogy halad előrébb az ember, egy idő után rájön, hogy ezek a szálak összefolynak, összefüggnek. Lényegében ennyi, a többit nehéz lenne spoilermentesen leírni.

Összességében vegyes véleményem van a könyvről. Az írásmód sokszor zavart, már-már túlontúl meseszerűnek, erőltetettnek tűnt nekem. Kissé úgy éreztem, hogy ez bugyutaság. A végén azért örültem, hogy le lehetett szűrni egy mondanivalót is azért, ami miatt talán mégis megérte elolvasni ezt a könyvet, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek ezt sugallja a történet. Mivel egy nagyon rövid könyvről van szó, egy próbát azért megér, nem vesz el sok időt az ember életéből.

Ahogyan fentebb már említettem, film is készült belőle. A könyv elolvasása után azonban én erre már nem vagyok kíváncsi.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Vagy esetleg láttátok már az ebből készült filmet?