Gondolatok egy könyvről #13 - Tom Harper: Titkok könyve

Még Dorka blogján olvastam karácsony előtt egy bejegyzést, amiben különböző stílusú könyveket ajánlott karácsonyi ajándék gyanánt. Abban már biztos voltam, hogy Anyukámnak J.K. Romling felnőtteknek szóló könyvét fogom megvenni, azonban azt, hogy Apukámnak melyiket ajándékozzam ennek a bejegyzésnek a segítségével döntöttem el: Tom Harpertől a Titkok könyve című írás került a fa alá.

libri.hu

Azért esett erre a könyve a választásom, mert azt olvastam róla, hogy a Da Vinci-kódhoz hasonló stílusban íródott, legalább olyan izgalmas és cselekménydús. A szüleim és én is hatalmas Dan Brown rajongók vagyunk, úgyhogy nálam ez önmagában már elég is volt a vásárláshoz.

A könyv valóban egy krimi, már az elején erősen indít a szerző: Gillian elrablásáról olvashatunk, aki azzal tölti az elrablása előtti idejét, hogy gyorsan elküldi az eddigi kutatásainak eredményét (természetesen titkosítva), valamint azt, hogy veszélyben van, volt barátjának, aki az FBI-nak dolgozik és ahogyan ő fogalmaz: "részeteket rak össze". Természetesen a volt barátot, Nicket  nagyon felzaklatja a hír, egyből nyomozásba kezd, hogy megmenthesse a lányt.

Nyomozása során találkozik a múlt nagy titkaival, különböző történelmi ismeretekkel gazdagodik, titkokat, rejtélyeket fejt meg és lesz egy segítője, akivel többször szembe kell nézniük a veszéllyel és a halállal. Az, hogy vajon fény derül-e arra, hogy Gillian mit talált a múlttal kapcsolatban és hogy egyáltalán megtalálják-e az elrablott nőt, olvassátok el Ti!

Érdekesség, hogy a könyv két különböző világba kalauzol el bennünket: a mai modern világ mellett fejezetenként felváltva olvashatunk a középkorban is és az egész egyszerűen zseniális, ahogyan ez a két világ a könyv végére összeforr, összefügg.

Összességében nekem a Dan Brown-könyvek jobban tetszenek, ezt az is bizonyítja, míg azokat néhány nap leforgása alatt kiolvastam, ezzel a könyvvel viszont több hét alatt végeztem csak. Úgy gondolom, hogy egy olvasást megér, mert a kétféle cselekményi helyszín nagyon érdekes és több izgalmas történelmi tényre, érdekességre is bukkanhatunk a könyvben.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Hogy tetszett? Szeretitek a krimiket? Nálatok megütötte a DB-könyvek színvonalát?

Gondolatok egy könyvről #12 - Gönczi Gábor és Csikós Balázs: Bazi nagy esküvőskönyv

J.K. Rowling felnőtteknek szóló regénye részemről még várat magára... történt ugyanis, hogy elkezdtem olvasni, nagyon tetszett, de aztán valamilyen okból egy hétig nem jutott rá időm, ezért a szereplők teljesen összekavarodtak a fejemben... újrakezdeni nem volt kedvem 150 oldal után, úgyhogy egész egyszerűen felé sem mentem. Azóta letöltöttem már egy angol szereplőlistát, szóval semmi sem állhat a kiolvasás útjába.

Múlt héten azonban kölcsönbe hozzám került Gönczi Gábor esküvőkről írt könyve, amit menyasszonyként nagy lelkesedéssel kaptam kézbe és végeztem ki elég gyorsan.

(libri.hu)

A könyv a szerzők bemutatása után 9 nagy fejezetben taglalja az írói által fontosnak vélt gondolatokat. Az alapvető gondolatoktól kezdve, a meghívón, a helyszínen, a fotóson, a ruhán keresztül, a legény- és lánybúcsún át egészen a házassági szerződésig mindent felölel. Emellett (sztár)esküvők történetei színesítik a könyvet.

Én végig nagyon jól szórakoztam, jókat kuncogtam. Tetszett a könyv stílusa, jól meg van írva, jól összerakott. Nagyon tetszett az a gondolat, hogy az esküvő tervezésének menete, az összefogás, együtt gondolkozás, tervezés, munkálkodás előrevetíti a pár további életét, a házaséletet. Nem igazán követem a sztárok világát, eléggé távol áll tőlem a bulvár, úgyhogy jó volt kicsit betekinteni ebbe a témába is az esküvők által, némelyiken meg is lepődtem eléggé. 

Szerintem 3+1 főbb tanácsa van a könyvnek:

1. Ne legyen külön teremben a svédasztal, a bárpult és a tánctér, ez ugyanis nagyon megosztja az embereket.

2. Ne legyen minden percre pontosan megszervezve, csúszások mindig vannak, szervezzünk inkább programsorrendileg.

3. Elsősorban a vendégsereget szolgáljuk ki, igyekezzünk maximálisan a kedvükben járni, ne akarjuk azt megmutatni, hogy mi milyen jók és tökéletesek vagyunk (mert például nagyon egészségesen étkezünk)  és akkor már baj nem lehet, a jó hangulatról gondoskodni fognak.

+1: Egy idő után az ital minősége helyett inkább az ital mennyisége fog számítani. Ha van elegendő ital a lagziban a siker garantált.

Összességében mindenképp megéri elolvasni a könyvet, ugyanis annak ellenére, hogy olyan sokat nem lehet tanulni belőle, tartalmaz néhány olyan jó tanácsot, amire sokszor nem is gondolna az ember. Nem mellékesen pedig remekül lehet szórakozni az olvasás közben.

Olvastátok már ezt a könyvet? Tanultatok belőle valamit? Hogy álltok a bulvárral? Melyik volt a kedvenc sztáresküvőtök?

Gondolatok egy könyvről #11 - Takami Kósun: Battle Royale

Ebben a bejegyzésben már olvashattátok, mennyire tetszett Az éhezők viadala című trilógia. A könyvek elolvasása után megtudtam, hogy eléggé sok ötletet merített az írónő a Battle Royale című könyvből, ezért úgy gondoltam, elolvasom azt is, hiszen Az éhezők viadalát imádtam.

forrás: libri.hu

Már a könyv elején zavart a sok japán név és néhány kifejezés, ám ezzel még akár meg is tudtam volna barátkozni, de az már végképp zavaró volt, hogy a szereplők nevei után odaírták a nemüket és hogy hányadikak az osztálynévsorban.

Mert a történet alapvetően egy osztályról szól, akik kirándulni indultak, ám a kirándulási céljukat már nem érik el, mert útközben elkábítják és eltérítik őket. Kiderül később, hogy ők a kiválasztottak: az az osztály, amelyik egy szigetre összezárva kell, hogy megküzdjön a túlélésért. A szabály gondolom mindenki számára kitalálható: csak egy maradhat életben.

A könyv a túlélésért való küzdelem mellett még a rendszer ellen való küzdésről, a lázadásról is szól... ezek is megjelennek Az éhezők viadalában is.

A könyv összességében nekem nem tetszett, ennek az az egyik jele, hogy több mint 3 hónapig olvastam... borzasztó lassan haladtam vele, nem volt kedvem kézbe venni, mert untatott. Volt benne 1-2 izgalmas gyilkosság, haláleset, szép gesztus vagy szomorú, megható pillanat, de nekem ez kevés volt... rendesen fellélegeztem, amikor végeztem vele. Én többet vártam ettől a könyvtől, így miután kiolvastam csalódnom kellett.

Ha jól tudom több része is van, de én biztos vagyok benne, hogy azokat már nem fogom elolvasni, annak ellenére sem, hogy a könyv lezárása számomra meglepetés volt és tartogat kérdéseket a továbbiakra.

Ti hallottatok már erről a könyvről? Olvastátok esetleg? Hogy tetszett? Melyiket szerettétek jobban: ezt vagy Az éhezők viadalát?

Gondolatok egy könyvről #10 - Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje

Nem ez az első könyv, amit Bogca ajánlására olvasok el és azt kell, hogy mondjam, ebben sem kellett csalódnom. Előre szólok, hogy ez egy kissé csapongó bejegyzés lesz, magáról a történetről nagyon nehéz írni szerintem (nem is nagyon fogok) úgy, hogy ne áruljak el semmi olyat, ami csökkenti az izgalmakat.

(forrás: libri.hu)

Alapjáraton nem igazán szeretem az ilyen vámpíros, zombis és hasonló könyveket, történeteket, filmeket, sorozatokat (persze van kivétel!), így eléggé sokáig halogattam, hogy egyáltalán belekezdjek-e, de végül Bogi írása meggyőzött, hogy ez a könyv nem éppen ezekre van kihelyezve.

Ez így is volt, abszolút nem éreztem úgy, hogy ez valami össze-vissza harapdálós könyvecske lenne. A cselekménye és a mondanivalója ennél sokkal, de sokkal tovább nyúlt.

A történet alapvetően két világot tár elénk: az egyik Mary-é, egy kerítéssel védett falu, ahol szigorú szabályok szerint zajlik az élet és állandó rettegés van a másik világ lakói, az Elátkozottak miatt. Az Elátkozottak igazából zombik, akik emberhúsért a kerítésen áttörve támadják meg Mary falujának lakóit, akik megfertőződnek a harapásoktól. Ezután kétféle döntés létezik: vagy megölik a megfertőződött lakókat, hogy ne kelljen zombiként tovább élnie azt a borzalmas életet vagy ennek az ellenkezője: kitaszítják az erdőbe az Elátkozottak közé... a könyv eleji elbeszélés szerint így járt Mary édesapja is, majd az édesanyja átváltozásának már mi magunk lehetünk szemtanúi.

A könyv elején megtudjuk, hogy alapvetően a Nővérek vezetik ezt a falut, mindenki vallásos, szigorú szabályozás van, a lakók nem engedhetik meg maguknak, hogy szerelemből házasodjanak, nagyon ritka és szerencsés eset az ilyen, mert erre egyszerűen nincs idő, szaporodni kell. Azok a lányok, akiket nem kér ki egy fiú sem a Nővérek közé állnak. 

A cselekmény eléggé sokrétű és gyakran változik, Mary-vel rengeteg dolog történik kis idő leforgása alatt. Az igazi bonyodalom szerintem azonban akkor kezdődik, amikor az Elátkozottak benyomulnak a faluba és vissza kell verni a támadásukat.

Rengeteg minden megjelenik a küzdésen kívül. Az igaz szerelem és a kényszerített élet, a lázadás, a szabályok felrúgása, a szabadság érzése, a remény, az elveszettség... igazából elég nyomasztó, sokszor sajnáltam a főszereplőt a nehéz helyzete miatt.

Könnyű volt olvasni, nem volt nehézkes a stílusa, ehhez még hozzá jött a sok izgalom, így elég gyorsan haladtam vele, amikor volt egy kis időm olvasni. Végig szívesen olvastam, nem éreztem elhúzottnak, unalmasnak. A rövid és rendszerint valami érdekes/nem várt fejleménnyel lezárt fejezetek is a minél gyorsabb továbbolvasásra sarkalltak. 

Ami egyébként még érdekes, hogy a sok borzalom miatt és sokszor sötétben képzeltem el a történéseket, pedig kifejezetten hangsúlyozta is a könyv, hogy sokszor tűző napsütés volt.

Nagyon idegesített, hogy amikor már alig volt hátra a könyvből valami, a főszereplők még mindig a helyes ösvény után kutatva epekedtek egy másik világért... és aztán hirtelen vége lett... Egy biztos: alig várom a folytatást!

A könyvből egyébként film is készül, aki el akarja olvasni a könyvet az semmiképp ne nézze meg ezt a videót,  inkább a fantáziájára hagyja a szereplők elképzelését.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Ha igen, hogy tetszett?

Gondolatok egy könyvről #9 - Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap

Dorkánál figyeltem fel erre a könyvre és már az ajánló olvasásánál világos volt számomra, hogy ezt én is el fogom olvasni mindenképp. Leginkább a címe tetszett, na meg persze az is, hogy Olaszországban játszódik, szeretem az olaszos hangulatú filmeket, könyveket.

(forrás: libri.hu)

Elsőként azt szeretném kiemelni, hogy én nagyon lassan jöttem bele a történet olvasásába, nem igazán fogott meg, nem értettem, hogy majd mégis hogy is lesz ez az egész... többször le is akartam tenni. Emiatt elég lassan haladtam a könyvvel.

Alapvetően több szálon fut a cselekmény végig, mégis, körülbelül már a könyv felénél kezdenek összefonódni a szálak még végül már minden összefügg mindennel. Nagyon tetszett ez a megoldás és miután már megvolt az első összekapcsolódás én is szívesebben olvastam a könyvet, innentől vált izgalmassá számomra.

Ahogyan az a címből is játszik a könyv egyetlen egy napról szól, egy nap történéseit meséli el... néha meg is lepődtem, hogy mégis hogy fér be ennyi minden egy napba  hihetetlen. A másik furcsa dolog meg az volt, hogy a cím ellenére egyáltalán nem tűnt nekem tökéletesnek ez a nap, többször felkiáltottam olvasás közben, ahogy zajlottak az események, hogy "na persze, mi ebben a tökéletes?!".

Az írónő remek stílusa, a cselekmény sokszínűsége és a szálak összefonódása mellett nagyon tetszett még a végjáték, borzasztó nagy csattanó volt szerintem, úgyhogy akinek nem tetszik a könyv, annak is érdemes lehet végigolvasni már csak emiatt is.

Az elbeszélés mögé nézve felfedezhetjük, hogy elég sok érzést megjelenít a szerző: van itt szó a válás nehézségeiről, az elfogadásról, a beletörődésről és az új élet kezdéséről, reményről és reménytelenségről, gazdagságról és szegénységről, anya-lánya és apa-fia kapcsolatokról, lelki vívódásokról, kettősségekről, a politikai élet hatásáról a magánéletben, az elvekről, az álmok kergetéséről... láthatjátok mennyi mindent felvonultat ez a könyv.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Mi a véleményetek róla?

Gondolatok egy könyvről #8 - James Frey: Millió apró darabban

Fiatalabb koromban életem szerves részét képezte egy fórum, ahol előszeretettel olvasgattam mindenféle válaszolós témát, így akadtam rá a "Melyik volt az a könyv, ami nagy hatással volt rád?" című topicban erre a könyvre.

(forrás: libri.hu)

A könyv elején található egy kis szösszenet, amiből teljes mértékben következtethetünk a könyv további hangulatára, stílusára.

"A Fiatal felkereste az Öreget, hogy tanácsot kérjen tőle.

Öreg, összetörtem valamit.

Mennyire törted össze?

Millió apró darabra.

Attól tartok, nem segíthetek.

Miért?

Semmit sem tehetsz.

Miért?

Nem lehet rendbe hozni.

Miért?

Javíthatatlan lett. Millió apró darabra tört."

Egyébként ebből is látszik, hogy formailag sem a legmegszokottabb könyv. Nincs rendesen tagolva, a párbeszédek előtt nincs gondolatjel és néhány random szó nagybetűvel van írva. Olvasás közben ez sokszor zavart, de azért meg lehetett szokni és ha figyel az ember, akkor nincs ebből baj.

Érdekesség, hogy az író és a főszereplő neve teljesen megegyezik, mégsem érzem úgy, hogy ez igaz történet lenne. Erre egyébként sem történik semmiféle utalás, az író sem a könyv elején, sem a végén nem írja, hogy a saját életét írja le, bár egyesek szerint ez a könyv mégiscsak valamiféle önéletrajzi számadás lehet.

A történet egyből belecsap a lecsóba, James egy repülőn tér magához, fogalma sincs, hogy hogyan kerülhetett oda, ugyanis előző nap nagyon berúgott és teljesen szétkábítószerezte magát. A családja jön érte és elküldik egy klinikára, az egyik legjobbra, itt a legnagyobb annak az esélye, hogy kigyógyul a függőségéből a beteg. James nagyon szeretne meggyógyulni, ám ez nem egyszerű feladat, ugyanis tíz éve alkoholista és három éve drogfüggő. Borzasztó állapotban van testileg, szellemileg és lelkileg is, amikor bekerül az elvonóra, így kell szembenéznie az előtte álló feladatokkal... Vajon sikerül neki, vállalja a kihívást vagy végül feladja és megbukik? Ez derítsétek ki Ti a könyvből. :)

James története mellett még másokéval is megismerkedhetünk, hihetetlen, hogy mennyi függő ember és mégis mennyire más mindenkinek a története.

A könyv végén egy- egy rövidebb gondolat erejéig összegyűjti még az író, hogy mi történt a szereplőkkel, kiből mi lett, miután elhagyta az elvonót. Tetszett ez a megoldás, semmi szükség nem volt már rá, hogy tovább húzódjon a regény, így viszont megtudhattuk, hogy ki hogy boldogult az életben.

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, gyorsan végeztem vele, teljesen magával ragadott. James vívódását és bizonytalanságát teljes mértékben átéreztem, borzasztóan sajnáltam, hogy hosszú idő után egyetlen öröme például egy ajándékba kapott papucs... Aztán ott volt még a barátság és a szerelem ereje, ami megjelent a könyvben, szerintem ez sokat dobott a történeten, mert ezek nélkül kicsit száraz lett volna önmagában ennyit olvasni a függőségről. Kemény, durva és a végtelenségig őszinte stílusú, nem kertelt és ezzel megnyert magának az író. A felépítés is zseniális, alapvetően arra épül, hogy képes lesz-e még egyszer szembenézni saját magával, bele tud-e nézni a saját szemébe/tükörképébe James és megbocsátani magának, hogy új életet kezdhessen...

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Tetszett Nektek? Ismertek még más függőséggel kapcsolatos könyvet? Melyik a kedvencetek?

Gondolatok egy könyvről #7 - Jeffrey Archer: Megmondjuk az elnöknek?

Ez a harmadik része a Párbaj című könyvnek, amiről már írtam ITT. A második részről készült bejegyzést pedig IDE kattintva érhetitek el.

(forrás: libri.hu)

Míg az első kötetben William és Abel, a másodikban Florentyna volt a főszereplő, ebben, a harmadik részben Florentyna is háttérbe szorul és egy teljesen újféle történetről olvashatunk. Jeffrey Archer ebben a regényében a nyomozást választotta fő témájául. A középpontban az FBI van, akik az USA elnöke ellen tervezett merénylet ügyében nyomoznak... de akkor nézzük is a történetet dióhéjban.

A regény egy rejtélyes görög bevándorló információjával kezdődik, amit akkor hallgatott ki, amikor felszolgált egy eseményen. A jelenlévők úgy tudták, hogy a görög nem ért angolul, ezért nyíltan beszélgettek tervükről, miszerint megpróbálják megölni az elnököt, amikor az beszédet készül mondani a Capitolium lépcsőjén, március 10-én. Ezzel az információval egyből az FBI-hoz fordul, akinek azonnal el kell döntenie, hogy valós alapokon nyugszik-e ez az üzenet avagy ismét egy őrült szélhámos szórakozik... az üzenetet komolynak találták, így elkezdődik a bonyodalmakkal és nem várt fordulatokkal tarkított nyomozás.

Olvasás közben két érzés támadt fel bennem: imádom a Criminal Mindst, abban is FBI-osok nyomoztak, így egy kicsit úgy képzeltem el sok mindent, mint ahogy a sorozatban láttam. A másik érzést abszolút nem tudom hová tenni, de teljesen olyan volt, mint amikor Dan Brown A Da Vinci-kód című írását olvastam... teljesen olyan hangulatba kerültem, mint annak az olvasásakor. Biztosan azért, mert annyira jó volt a könyv, hogy alig bírtam letenni, na meg abban is nyomoztak.

A könyv címében megjelölt mondat többször is feltűnik egyébként a könyvben, apróság tudom, de nekem nagyon tetszenek az ilyen utalások. :)

A trilógia részei részemről tetszés szerinti sorrendben: legjobban -ahogy az sok esetben lenni szokott - az első rész tetszett, ezt követi a harmadik, majd a második rész.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Melyik volt a kedvenc részetek a trilógiából?

Gondolatok egy könyvről #6 - Jeffrey Archer: Tékozló lány

Ebben a bejegyzésben áradoztam a Párbaj című könyvről és említettem, hogy folytatása is van a könyvnek. Gondolom nem meglepő, hogy a második részt is elolvastam azok után, hogy mennyire tetszett az első.

forrás: book.hu

A történet eléggé furcsa amiatt, hogy az első fele teljesen arról szól, ami az első könyvben történt. Egy az egyben annak a cselekményeit és eseményeit írja le, azzal a változtatással, hogy az előző könyv egyik főszereplőjének lányának, Florentynának a szemszögéből olvashatjuk azokat. A második fele azonban már a nő jelenéről és jövőjéről szól. Florentyna egyik vágyára épül a könyv, a politikai életben való minél előrébb jutásra, valamint az USA elnöki székének megkaparintására. Ezzel Florentyna lehetne az első női elnök az Amerikai Egyesült Államok történetében. Emellett természetesen jóval több mindenről szól, sokféle cselekmény és történés van benne.

Az első fele sokszor unalmassá vált amiatt, hogy már tudtam, mi fog történni, másrészt azonban érdekes is volt egy teljesen új szemszögből "újraolvasni" az első könyvet. A második rész eléggé a politikára volt kihegyezve, emiatt nem igazán tetszett... mindenféle választások, delegációk, kampányok... nem az én világom ez. Szerencsére itt is volt egy- egy magánéletbeli történés és ez azért felélesztette az egyre lankadó érdeklődésemet.

Az írói stílust és a könyv hangulatát ugyanaz a zsenialitás, izgalom és furmányosság jellemezte, mint az első könyv esetében.

Kiemelném még Florentyna karakterét, nagyon a szívemhez nőtt. Borzasztó céltudatos, szívós, okos és talpraesett nő (és szerintem biztosan nagyon csinos is!). Tetszik, hogy a karrierje mellett a szerelem és a család is fontos az életében. Borzasztó inspiráló volt olvasni, hogy mennyire küzd és milyen sok követ megmozgat azért, hogy mindent megvalósítson, amit csak elképzelt.

Összességében örülök, hogy elolvastam a második részt is, egyáltalán nem bántam meg. Azt azonban kár tagadni, hogy az első rész nyomába sem érhet.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Hogy tetszett?

Gondolatok egy könyvről #5 - Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Amikor olvastam a könyv tartalmát, megtetszett és úgy gondoltam, hogy valamikor sort kerítek majd az elolvasására. Ezután az elhatározás után botlottam bele Nalina kritikájába, ahol -röviden- azt írta, hogy nagyon tetszett neki a könyv. Ezután már nem volt kétséges, hogy ez lesz a következő olvasnivalóm.

Forrás: bookline.hu

A történet Hannah Baker öngyilkossága köré épül, bár mégsem tekinthető a mű egyetlen főszereplőjének, hiszen Clay Jensen ugyanúgy szükséges a történtek továbbhaladásához. Clay egyik délután, amikor hazaér az iskolából egy feladó nélküli csomagot talál, ami kazettákat. Kinek ne keltené fel a figyelmét egy ilyen doboz? Azonnal elkezdi hallgatni és teljesen ledöbben. A kazettákon ugyanis Hannah meséli el az öngyilkosságának okait. Egészen pontosan tizenhárom okot. Hét kazettán összesen tizenhárom történet. Azt hittem, hogy az utolsó kazetta lesz Clay története, de nem így lett, a szerző nem ezt választotta befejezésül... ez a lépés tetszett.

Maga a könyv azonban nem. Borzasztóan nyomasztó akar lenni, de számomra inkább mindenféle mondvacsinált, kis semmiségek sorozatává vált és a végén már csak azért olvastam, hogy minél hamarabb befejezzem. Pont Pestről jöttünk hazafelé, amikor befejeztem, egy ilyen felkiáltással: "Végre kiolvastam ezt a sz*rt."

Tényleg nagyon negatív véleményem van róla, biztos vagyok benne, hogy nem olvasnám el többször...

Talán a fiatalabb korosztállyal érdemes elolvastatni, hogy rájöjjenek, milyen következményei is lehetnek a viselkedésüknek, a hozzáállásuknak, a mondataiknak vagy akár egy- egy apróságnak.

Ti olvastátok már ezt vagy Jay Asher bármelyik másik könyvét? Ha igen, hogy tetszett?

Gondolatok egy könyvről #4 - Jeffrey Archer: Párbaj

Eredetileg egy barátunknak (nekem rokon is) vettük ajándékba ezt a könyvet Imivel, mert Imi már olvasta és úgy gondolta, hogy tetszeni fog az illetékesnek. Mondogatta nekem is, hogy mindenképpen olvassam el, de erre nem került sor... egészen idáig. Most rövid leszek: ez a könyv valami ZSENIÁLIS. Nagyon tetszett! Borzasztóan örülök ennek, mert idén ez már nem az első olyan könyv, amit tényleg nehezemre esik letenni.

(forrás: book.hu)

Nézzük, miről is szól, persze csak dióhéjban. A történet az 1900-as években játszódik és felöleli mindkét világháború időszakát is. Párhuzamosan zajlik a cselekmény, alapvetően két idegen életének alakulását követhetjük nyomon. Ahogy ebből a mondatból sejteni lehet, ahogy előre haladunk a könyvben a két idegen már nem is lesz egymás számára idegen... de hogy hogyan is fonódik össze a két szál? Azt már olvassátok el ti. ;)

Úgy gondolom, hogy nem szükséges, sőt, egyenesen nem szabad erről a könyvről többet elárulnom, mert minden oldalán találunk valami izgalmasat, megdöbbentőt, megrázót, felemelőt... tényleg nagyon jól meg van írva, nem várt fordulatokban gazdag.

Külön tetszett, hogy banki, pénzügyi, tőzsdei témákat is érint a könyv, engem nagyon érdekelt. (Bár így nem tudtam 100%-osan elszakadni a tőzsdei témában írt szakdolgozatomtól, de sebaj :D)

Nagyon fontos még megemlíteni, hogy a történetből mindenki levonhatja a saját maga következtetéseit. Az enyém valahogy így néz ki: Biztos, hogy megéri törtetőnek lenni és csak a sikernek élni? Minden esetben kifizetődik a befektetett munka? Valóban a pénz a legfontosabb dolog?

Sajnálom, hogy -tudomásom szerint- nem készült a könyvből filmváltozat, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan jelenne meg mindez a képernyőn. Film nincs tehát belőle, a könyvnek azonban van egy folytatása. Jelenleg nem ezt olvasom, mert még nem sikerült beszereznem, de ami késik nem múlik. Ha csak fele annyira lesz jó, mint amilyen az első rész volt, már megéri elolvasni.

Összességében mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy lebilincselő olvasmányélménnyel gazdagodni.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Nektek is ennyire tetszett? Jól tudom, hogy nem készült belőle film?

Moly.hu -s beágyazás

Ez csak egy gyors hír lest most. Bizonyára észrevettétek már, hogy egy ideje az aktuális olvasnivalómnál a Csillagpor jelent meg. Ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy a twitteres belépés nálam nem működik jelenleg (nem tudom, hogy miért) a moly.hu-n, de most regisztráltam egy új profilt magamnak az e-mail címemmel, így újra nyomon tudjátok követni, hogy mit is olvasok éppen.

Gondolatok egy könyvről #3 - Neil Gaiman: Csillagpor

Nem is olyan régen állandóan ebbe a könyvbe botlottam. Hol egy újsághirdetés, hol egy internetes hivatkozás, hol egy blogbejegyzés hívta fel a figyelmem az -addig még- általam nem ismert könyvre. A tartalom elolvasása után egyből megtetszett, hogy ez most egy kicsit más, egy kicsit mesés és egy kicsit "gyerekes".

(forrás: google)

Érdekes, hogy ha valaki rákérdezett, hogy mit olvasok, a válaszom után egyből jött a reakció: "Ja, igen, ezt már én is olvastam." vagy "Ezt már láttam filmen.". Én viszont előtte még a létezéséről sem tudtam. Még jobban belemerültem az olvasásba...

... egy darabig. Történt ugyanis, hogy hiába haladtam az oldalakkal, hirtelen azt vettem észre, hogy nem is érdekel, amit olvasok vagy csak egyszerűen nem tetszik. Fel is függesztettem a könyv olvasását szűk egy hónapra, de a fejemben mindig ott motoszkált, hogy csak végig kellene olvasni (bár sokak szerint nem érdemes egy általunk rossznak tartott könyvre pazarolni az időt, hisz számtalan jó könyv van még), pár hete ez meg is történt: befejeztem a könyvet.

Ennyi legyen is elég én és a könyv kapcsolatáról, most térjünk rá a történetre. Igazából az egész úgy kezdődik, mint sok mese/regény/könyv: adott egy fiú és egy lány, a fiú szerelmes lesz, a lány "próbatételt" ad neki, a fiú pedig megpróbálja teljesíteni azt, melynek folyamán kalandokba keveredik, új szereplőkkel találkozik. Több szál is fut a könyvben egyszerre, ám ahogy halad előrébb az ember, egy idő után rájön, hogy ezek a szálak összefolynak, összefüggnek. Lényegében ennyi, a többit nehéz lenne spoilermentesen leírni.

Összességében vegyes véleményem van a könyvről. Az írásmód sokszor zavart, már-már túlontúl meseszerűnek, erőltetettnek tűnt nekem. Kissé úgy éreztem, hogy ez bugyutaság. A végén azért örültem, hogy le lehetett szűrni egy mondanivalót is azért, ami miatt talán mégis megérte elolvasni ezt a könyvet, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek ezt sugallja a történet. Mivel egy nagyon rövid könyvről van szó, egy próbát azért megér, nem vesz el sok időt az ember életéből.

Ahogyan fentebb már említettem, film is készült belőle. A könyv elolvasása után azonban én erre már nem vagyok kíváncsi.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Vagy esetleg láttátok már az ebből készült filmet?

Gondolatok egy könyvről #2 - Suzanne Collins - Az éhezők viadala trilógia

A rovatcím nem pontos, ugyanis nem egy könyvről írom le most a gondolataimat, hanem egy trilógiáról, azaz háromról. A trilógia részei sorrendben: Az éhezők viadala, A futótűz, A kiválasztott.

Manapság szerintem már kevesen vannak, akik ne hallottak volna erről a könyvsorozatról. Én Bogcánál olvastam róla először és már akkor biztos voltam benne, hogy ezt hamarosan el fogom olvasni.

(forrás: trnd.com)

Sokan sajnos - egyébként nem értem, hogy miért - a Twilighthoz hasonlítják, pedig szerintem ez alaptalan. Én sosem olvastam a vámpíros könyvet, mégis úgy gondolom, hogy az egy tinédzsereknek szóló regény. Az éhezők viadala viszont nem. Ennél sokkal több. Biztos vagyok benne, hogy akár egy családanya vagy egy családapa is szívesen a kezébe venné és végigolvasná. Akarva akaratlanul azt kell mondanom, hogy úgy, mint a Harry Pottert... mert én azóta nem igazán tapasztaltam ilyet összefüggő könyveknél... de másmilyeneknél sem igazán. Nagyon hiányzott az az érzés, hogy ne bírjam letenni a könyvet, hogy "na, csak még egy fejezetet"... Elég gyorsan végeztem az első két könyvvel, a harmadik elkezdésével azonban egy vizsga miatt inkább vártam és miután belekezdtem sem haladtam olyan gyorsan az olvasásával, mint elődeivel. Szerintem csak nem akartam, hogy vége legyen. Teljesen kikapcsolt.

Márciusban elkészül a film is az első könyvről. Izgatottam várom és remélem nem fogok nagyot csalódni. Miután végeztem a könyvekkel megnéztem a film hivatalos előzetesét és nagyon meglepődtem, én teljesen máshogy képzeltem el a szereplőket, de még a helyszíneket is... úgyhogy azt ajánlom, hogy aki teljes olvasmányélményre vágyik, az semmiképp ne nézze meg ezt:

A cselekményről nehéz úgy írni, hogy ne áruljak el semmi fontosat, mert a könyv végig tartogat meglepetéseket! Az alaptörténet az éhezők viadala nevű esemény köré fonódik, amit a Panem nevű tizenkét körzetből álló ország irányítója, a Kapitólium rendez meg minden évben. Abban az évben azonban, amikor a főszereplő lány, Katniss is résztvevője lesz a viadalnak, valami szokatlan és rendkívüli történik és ezután nincs megállás: egy végeláthatatlannak tűnő bonyodalom veszi kezdetét.

Család, szerelem, otthon, küzdelem, gyűlölet, harag, igazságtalanság, igazság, szenvedés, győzelem, élet-halál... minden megtalálható a könyvben.

Sok embertől hallottam, hogy azért nem olvassa el, mert attól tart, hogy nagyon "véres". Meg kell nyugtatnom őket: egyáltalán nem erre épül. Bátran ajánlom mindenkinek!

Ti olvastátok már ezt a trilógiát? Melyik volt az a könyv, aminél legutóbb úgy éreztétek, hogy nem bírjátok letenni?

Gondolatok egy könyvről #1 - Bram Stoker: Drakula

Ezt a könyvet még Bogca első nyereményjátékán nyertem és nagyon örültem, hogy ezáltal lehetőségem nyílt arra, hogy kicsit közelebbről körbejárjam ezt a Drakula-sztorit. :) Természetesen hallomásból és különböző filmekből volt már fogalmam nagyjából a történetről, mégis alig vártam, hogy a kezemben tarthassam és belevethessem magam.

Forrás: libri.hu

A kezdeti nagy lelkesedés hamar alábbhagyott: borzasztó nehéz volt olvasni. Mivel egy 1890-es években íródott könyvről van szó, számíthattam volna arra, hogy nem a mai nyelvjárásnak megfelelő lesz a nyelvezete. Szerencsére ez a kisebb akadály nem tartott vissza teljesen az olvasástól, egy idő után azért hozzászokik az ember.

A második meglepő dolog számomra az volt, hogy nem elmesélés szerűen íródik a regény, hanem a szereplők feljegyzéseiből, emlékezéseiből áll össze.. nem tudom, hogy emiatt volt-e, de az biztos, hogy egy-egy rész elolvasása után egyszerűen azonnal olvasná tovább az ember, hogy megtudja, mi történik a következőkben. Emlékszem, sokszor türtőztetnem kellett magam, hogy ne lapozzak előre vagy ne olvassam el az utolsó oldalt. Szerencsére legyőztem a kíváncsiságom és sorban haladtam az oldalakkal.

Az alaptörténet egészen egyszerű és sokak által ismert: a főszereplők próbálják megállítani a Drakula okozta borzalmakat. Ennél részletesebben nem szeretném kifejteni, mert elég összetett és nem szeretnék elárulni semmit sem, a végén úgyis minden kiderül.

Alapvetően nagyon zseniálisnak tartom az egészet. A cselekmény, a karakterek, a felépítés... hihetetlen, hogy milyen jól meg van írva! Az elején összevisszaságnak tűnő feljegyzések folyamatosan összeforrnak és rájövünk: minden mindennel összefügg.

Talán pár embernek lassúnak tűnhet a kibontakozás, néhány résznél nekem is annak tűnt, de az biztos, hogy sosem tudtam, mi fog következőleg történni, tehát az utolsó oldalig izgalmas maradt.

Szerintem nem túlzok azzal, ha kijelentem: ez a könyv egy klasszikus.

A könyvből egyébként több film is készült, én ezeket még nem láttam, de tervezem a megnézését az 1992-es változatnak. Még a film megnézése előtt érdemes olvasni a könyvet, bár azok számára is érdekes lehet, akik megtekintették már a feldolgozást.

Ti olvastátok már a könyvet? Szeretitek a horrort könyvekben?

Szerintem... az olvasás

Szégyen, nem szégyen, de szerintem én vagyok a családunk utolsó olvasó tagja. Szüleim nagyon szeretnek olvasni, nincs olyan nap, hogy ne lenne könyv a kezükben, bele sem merek gondolni, hogy hány könyvön rágták már át magukat és hány könyv okozott nekik órákig tartó kikapcsolódást és mozgatta meg a fantáziájukat. Azt hiszem, én is rájuk hasonlítok, bár sajnos nem olvasok annyit, mint amennyit szeretnék. Öcséim azonban már mások: ők nem szeretnek annyira olvasni, nem nyúlnak a könyvekért szabadidejükben. Talán ez kicsit a "mai fiatalságnak" is betudható, de nem kizárt, hogy később még változik...

Elég hamar kapcsolatba kerültem a könyvekkel, már általános iskolában beiratkoztam a helyi könyvtárba, akkor ez kötelező volt minden tanuló számára. Eleinte csak ilyen Tesz- Vesz Város szintű könyveket hoztam ki, de nem telt bele kis idő, mire egy kicsit (akkori fejjel) komolyabb könyveket választottam. Ilyen volt például a Janikovszky Éva összes könyve, elég nagy hatással voltak rám ezek, mindig hamar végeztem velük. Ekkoriban szívesen olvastam még a pöttyös- csíkos könyveket és egyéb tini regényeket. A népszerű, akkor igen frissnek és divatosnak számító ifjúsági regények (pl.: Suzi és Paul titkos naplója, Szerepcsere) is remekül lekötötték a figyelmemet.

A Harry Potter láz engem sem hagyott ki. Elég vicces a történet, de én tulajdonképpen véletlenül kerültem kapcsolatba J. K. Rowling leghíresebb regényével: betegen feküdtem itthon és megkértem Anyukámat, hogy hozzon nekem valamilyen újságot, hogy ne unatkozzak. Anya azonban a Harry Potter első kötetével jött haza. Mondanom sem kell, hogy nem volt megállás. Volt olyan kötet, amelyet többször is kiolvastam, teljesen magával ragadt Harry varázslatos világa. (Az első kötet címét pedig legalább az 50. oldalig Bölcsek könyvének hittem. :) )

(forrás: google)

Ehhez hasonló misztikus történet még, amit olvastam a Laura és az Aventerra titkai. Ha jól tudom, ez is több részből áll, de én csak az első könyvvel végeztem. A többire nem voltam kíváncsi, annak ellenére sem, hogy összességében nem rossz sztoriról van szó.

Itt szeretném leszögezni, hogy a Twilight-mizéria egyáltalán nem érintett meg. Lehet, hogy ezáltal valami jóról és nagyon izgalmasról maradok le, de még most sem érzek késztetést arra, hogy kezembe vegyem ezeket a könyveket. Egyszerűen már a kezdetek óta elég elutasító voltam ezekkel kapcsolatban, most pedig úgy érzem, hogy nem nekem szól. Nem vagyok már az a "rajongó tinilány". Előfordulhat, hogy ezt a hatást leginkább a filmek váltották ki belőlem. Nem tudom...

Dan Brown írásai ezzel szemben teljesen lenyűgöztek! Letehetetlen könyveket hozott össze az amerikai, nagyon gyorsan lehet velük haladni. Egytől- egyig alaposan kidolgozott történetek, lebilincselő cselekménnyel. Nem tudom eldönteni, hogy melyik könyv tőle a kedvencem, talán a "klasszikus" (A Da Vinci- kód).

Mostanság sajnos elég keveset olvasok és olyankor, ha könyvet ragadok a kezembe, akkor mai "divatkönyveket" forgatok. Legutoljára ezekkel végeztem: Utóirat: Szeretlek, Bárcsak láthatnál, Ahol a szivárvány véget ér.

(forrás: google)

Terveim között szerepel, hogy felébresszem magamban az olvasás szeretetét. Annyira jó lenne a vonaton és a BKV-n, valamint itthon kikapcsolódásként (sőt, továbbmegyek: bárhol!) elővenni egy- egy regényt. Sajnos utazáskor mostanában az újságokat preferáltam, pihenésként pedig a laptopot választottam. Ezen mindenképp változtatni fogok!

Sok mindent szerettem volna még írni, de úgy gondolom, hogy ezek a legfontosabb vonalak, amiket elsőként érinteni akartam ebben a témában. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még olvasással és könyvekkel kapcsolatos postok.

Ti szerettek olvasni? Milyen témájú könyvek kötnek le leginkább benneteket?