Gondolatok egy könyvről #10 - Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje

Nem ez az első könyv, amit Bogca ajánlására olvasok el és azt kell, hogy mondjam, ebben sem kellett csalódnom. Előre szólok, hogy ez egy kissé csapongó bejegyzés lesz, magáról a történetről nagyon nehéz írni szerintem (nem is nagyon fogok) úgy, hogy ne áruljak el semmi olyat, ami csökkenti az izgalmakat.

(forrás: libri.hu)

Alapjáraton nem igazán szeretem az ilyen vámpíros, zombis és hasonló könyveket, történeteket, filmeket, sorozatokat (persze van kivétel!), így eléggé sokáig halogattam, hogy egyáltalán belekezdjek-e, de végül Bogi írása meggyőzött, hogy ez a könyv nem éppen ezekre van kihelyezve.

Ez így is volt, abszolút nem éreztem úgy, hogy ez valami össze-vissza harapdálós könyvecske lenne. A cselekménye és a mondanivalója ennél sokkal, de sokkal tovább nyúlt.

A történet alapvetően két világot tár elénk: az egyik Mary-é, egy kerítéssel védett falu, ahol szigorú szabályok szerint zajlik az élet és állandó rettegés van a másik világ lakói, az Elátkozottak miatt. Az Elátkozottak igazából zombik, akik emberhúsért a kerítésen áttörve támadják meg Mary falujának lakóit, akik megfertőződnek a harapásoktól. Ezután kétféle döntés létezik: vagy megölik a megfertőződött lakókat, hogy ne kelljen zombiként tovább élnie azt a borzalmas életet vagy ennek az ellenkezője: kitaszítják az erdőbe az Elátkozottak közé... a könyv eleji elbeszélés szerint így járt Mary édesapja is, majd az édesanyja átváltozásának már mi magunk lehetünk szemtanúi.

A könyv elején megtudjuk, hogy alapvetően a Nővérek vezetik ezt a falut, mindenki vallásos, szigorú szabályozás van, a lakók nem engedhetik meg maguknak, hogy szerelemből házasodjanak, nagyon ritka és szerencsés eset az ilyen, mert erre egyszerűen nincs idő, szaporodni kell. Azok a lányok, akiket nem kér ki egy fiú sem a Nővérek közé állnak. 

A cselekmény eléggé sokrétű és gyakran változik, Mary-vel rengeteg dolog történik kis idő leforgása alatt. Az igazi bonyodalom szerintem azonban akkor kezdődik, amikor az Elátkozottak benyomulnak a faluba és vissza kell verni a támadásukat.

Rengeteg minden megjelenik a küzdésen kívül. Az igaz szerelem és a kényszerített élet, a lázadás, a szabályok felrúgása, a szabadság érzése, a remény, az elveszettség... igazából elég nyomasztó, sokszor sajnáltam a főszereplőt a nehéz helyzete miatt.

Könnyű volt olvasni, nem volt nehézkes a stílusa, ehhez még hozzá jött a sok izgalom, így elég gyorsan haladtam vele, amikor volt egy kis időm olvasni. Végig szívesen olvastam, nem éreztem elhúzottnak, unalmasnak. A rövid és rendszerint valami érdekes/nem várt fejleménnyel lezárt fejezetek is a minél gyorsabb továbbolvasásra sarkalltak. 

Ami egyébként még érdekes, hogy a sok borzalom miatt és sokszor sötétben képzeltem el a történéseket, pedig kifejezetten hangsúlyozta is a könyv, hogy sokszor tűző napsütés volt.

Nagyon idegesített, hogy amikor már alig volt hátra a könyvből valami, a főszereplők még mindig a helyes ösvény után kutatva epekedtek egy másik világért... és aztán hirtelen vége lett... Egy biztos: alig várom a folytatást!

A könyvből egyébként film is készül, aki el akarja olvasni a könyvet az semmiképp ne nézze meg ezt a videót,  inkább a fantáziájára hagyja a szereplők elképzelését.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Ha igen, hogy tetszett?