Filmvélemény #15 - Családi üzelmek (We're the Millers)

Hétfőn moziban voltunk Imivel és mi mást is nézhettünk volna meg, mint azt a vígjátékot, amit mindenki az év filmjének (vagy legalábbis vígjátékának) kiáltott ki: a Családi üzelmeket. (Apropó, már megint mi ez a címfordítás? Istenem! :D)

filmuniverzum.com

A történet nagyon egyszerű. Adott egy középkorú agglegény (Daniel), aki drogdílerként éli az életét. Egy nap azonban utcai suhancok ellopják tőle a napi bevételt és az összes anyagot, ami még nála maradt, így a "főnöke" megbízza, hogy csempésszen be Mexikóból marihuánát az Amerikai Egyesült Államokban. Nem ám kis pitiáner adagra kell gondolni, menet közben kiderült, hogy egy nagyobb szállítmányról van szó.

Danielnek nincs választása, el kell vállalnia a megbízást, így azon kezdi el törni a fejét, hogy hogyan is lehetne ezt a legfeltűnésmentesebben véghezvinni. Végül egy isteni jel hatására úgy határoz, hogy családapának fogja álcázni magát, aki családi nyaralásra megy Mexikóba a feleségével és a gyerekekkel. Igen ám, de egy agglegénynek honnan lenne felesége és gyerekei? Itt jön képbe a szomszéd rúdtáncosnő (ő lesz a feleség), a házban lakó árván maradt fiú (ő lesz a Daniel fia), valamint a hajléktalan tinédzser (ő lesz a lány). Azonban ahogy az sejthető, ez a csempészet nem fog simán menni, különböző kalandokba keveredik az álcsalád. Azt, hogy vajon sikerült-e időben leszállítani a marihuánát, nem szeretném elárulni, nézzétek meg Ti!

Nekem végig nagyon tetszett a film, Iminek is, tényleg sírva nevettünk már rajta sokszor. Rengeteg poénos jelenet van benne, a karakterek is nagy viccesek, így önmagában már ez is nevetésre adott okot. Külön tetszett még, hogy a sok vicces rész és idiótaság ellenére megjelentek benne az érzelmek is, így azért a végére egy jó kis történet kerekedett belőle.

Jennifer Anistont külön szeretném kiemelni, elképesztően jó nő még mindig, bormaformában van, úgyhogy a férfiaknak plusz egy indok a film megnézésére! ;) A hölgyeknek pedig motivációnak sem utolsó, nagyon jó példa, hogy 44 évesen is lehet ilyen fantasztikusan kinézni.

gamestar.hu

Összességében én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes megnézni annak, aki egy jóízűt akar nevetni és egy teljes, kétórás kikapcsolódásra vágyik. Nagyon hiányzott már egy igazán nevettető vígjáték, véleményem szerint az utóbbi időben inkább csak gyengébb próbálkozások voltak ezen a területen a mozikban.Nálam is ez 2013 vígjátéka - egyelőre!

Ti megnéztétek már ezt a filmet? Nektek is ennyire tetszett? Szerintetek melyik az év vígjátéka?

Gondolatok egy könyvről #13 - Tom Harper: Titkok könyve

Még Dorka blogján olvastam karácsony előtt egy bejegyzést, amiben különböző stílusú könyveket ajánlott karácsonyi ajándék gyanánt. Abban már biztos voltam, hogy Anyukámnak J.K. Romling felnőtteknek szóló könyvét fogom megvenni, azonban azt, hogy Apukámnak melyiket ajándékozzam ennek a bejegyzésnek a segítségével döntöttem el: Tom Harpertől a Titkok könyve című írás került a fa alá.

libri.hu

Azért esett erre a könyve a választásom, mert azt olvastam róla, hogy a Da Vinci-kódhoz hasonló stílusban íródott, legalább olyan izgalmas és cselekménydús. A szüleim és én is hatalmas Dan Brown rajongók vagyunk, úgyhogy nálam ez önmagában már elég is volt a vásárláshoz.

A könyv valóban egy krimi, már az elején erősen indít a szerző: Gillian elrablásáról olvashatunk, aki azzal tölti az elrablása előtti idejét, hogy gyorsan elküldi az eddigi kutatásainak eredményét (természetesen titkosítva), valamint azt, hogy veszélyben van, volt barátjának, aki az FBI-nak dolgozik és ahogyan ő fogalmaz: "részeteket rak össze". Természetesen a volt barátot, Nicket  nagyon felzaklatja a hír, egyből nyomozásba kezd, hogy megmenthesse a lányt.

Nyomozása során találkozik a múlt nagy titkaival, különböző történelmi ismeretekkel gazdagodik, titkokat, rejtélyeket fejt meg és lesz egy segítője, akivel többször szembe kell nézniük a veszéllyel és a halállal. Az, hogy vajon fény derül-e arra, hogy Gillian mit talált a múlttal kapcsolatban és hogy egyáltalán megtalálják-e az elrablott nőt, olvassátok el Ti!

Érdekesség, hogy a könyv két különböző világba kalauzol el bennünket: a mai modern világ mellett fejezetenként felváltva olvashatunk a középkorban is és az egész egyszerűen zseniális, ahogyan ez a két világ a könyv végére összeforr, összefügg.

Összességében nekem a Dan Brown-könyvek jobban tetszenek, ezt az is bizonyítja, míg azokat néhány nap leforgása alatt kiolvastam, ezzel a könyvvel viszont több hét alatt végeztem csak. Úgy gondolom, hogy egy olvasást megér, mert a kétféle cselekményi helyszín nagyon érdekes és több izgalmas történelmi tényre, érdekességre is bukkanhatunk a könyvben.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Hogy tetszett? Szeretitek a krimiket? Nálatok megütötte a DB-könyvek színvonalát?

Gondolatok egy könyvről #12 - Gönczi Gábor és Csikós Balázs: Bazi nagy esküvőskönyv

J.K. Rowling felnőtteknek szóló regénye részemről még várat magára... történt ugyanis, hogy elkezdtem olvasni, nagyon tetszett, de aztán valamilyen okból egy hétig nem jutott rá időm, ezért a szereplők teljesen összekavarodtak a fejemben... újrakezdeni nem volt kedvem 150 oldal után, úgyhogy egész egyszerűen felé sem mentem. Azóta letöltöttem már egy angol szereplőlistát, szóval semmi sem állhat a kiolvasás útjába.

Múlt héten azonban kölcsönbe hozzám került Gönczi Gábor esküvőkről írt könyve, amit menyasszonyként nagy lelkesedéssel kaptam kézbe és végeztem ki elég gyorsan.

(libri.hu)

A könyv a szerzők bemutatása után 9 nagy fejezetben taglalja az írói által fontosnak vélt gondolatokat. Az alapvető gondolatoktól kezdve, a meghívón, a helyszínen, a fotóson, a ruhán keresztül, a legény- és lánybúcsún át egészen a házassági szerződésig mindent felölel. Emellett (sztár)esküvők történetei színesítik a könyvet.

Én végig nagyon jól szórakoztam, jókat kuncogtam. Tetszett a könyv stílusa, jól meg van írva, jól összerakott. Nagyon tetszett az a gondolat, hogy az esküvő tervezésének menete, az összefogás, együtt gondolkozás, tervezés, munkálkodás előrevetíti a pár további életét, a házaséletet. Nem igazán követem a sztárok világát, eléggé távol áll tőlem a bulvár, úgyhogy jó volt kicsit betekinteni ebbe a témába is az esküvők által, némelyiken meg is lepődtem eléggé. 

Szerintem 3+1 főbb tanácsa van a könyvnek:

1. Ne legyen külön teremben a svédasztal, a bárpult és a tánctér, ez ugyanis nagyon megosztja az embereket.

2. Ne legyen minden percre pontosan megszervezve, csúszások mindig vannak, szervezzünk inkább programsorrendileg.

3. Elsősorban a vendégsereget szolgáljuk ki, igyekezzünk maximálisan a kedvükben járni, ne akarjuk azt megmutatni, hogy mi milyen jók és tökéletesek vagyunk (mert például nagyon egészségesen étkezünk)  és akkor már baj nem lehet, a jó hangulatról gondoskodni fognak.

+1: Egy idő után az ital minősége helyett inkább az ital mennyisége fog számítani. Ha van elegendő ital a lagziban a siker garantált.

Összességében mindenképp megéri elolvasni a könyvet, ugyanis annak ellenére, hogy olyan sokat nem lehet tanulni belőle, tartalmaz néhány olyan jó tanácsot, amire sokszor nem is gondolna az ember. Nem mellékesen pedig remekül lehet szórakozni az olvasás közben.

Olvastátok már ezt a könyvet? Tanultatok belőle valamit? Hogy álltok a bulvárral? Melyik volt a kedvenc sztáresküvőtök?

Filmvélemény #14 - Elrabolva 2. (Taken 2.)

Annak ellenére, hogy 2008-as film, én még csak nem olyan régen láttam az Elrabolva című film első részét, amiben Bryan, az ex-titkosügynök lányát, Kimet elrabolják a lánykereskedők. A elrablást még az is tetézi, hogy mindez egy akkora városban történik, mint Párizs, ahová a lány az egyik barátnőjével ment nyaralni. Miután Bryan tudomást szerez a bűncselekményről, azonnal felkerekedik, hiszen tudja: nem szabad vesztegetni az időt! A munkatapasztalatának, rutinjának, erejének, tudásának és eszének hála a lány előkerül és boldogan térhetnek haza otthonukba.

http://filmtrailer.hu

A második rész helyszínéül legfőképp Isztambul szolgál, ide utazik el munkaügyben Bryan. Családja (volt felesége és a lánya) utána repül, hogy meglepjék őt és együtt nyaralhassanak. Ám a nyaralás közel sem felhőtlen: az első részben Bryan által meggyilkolt lánykereskedők apja és annak csapata bosszút forral, el akarja rabolni mindhármukat, majd megölni Bryant. Mit gondoltok, sikerül túlélnie a családnak? Netán valamelyikük meghal? Esetleg Bryan most is túl jár mindenki eszén?

A film teljes mértékben olyan jól meg van csinálva, mint az első rész, mind kivitelezésben mind pedig cselekményileg. Bár két részletben sikerült végignézni, ez nem von le semmit a film élvezhetőségéből és izgalmából, csupán a fáradság számlájára írható. Összességében egy jó filmről van szó, de mondanivalót ne sokat várjatok tőle, emiatt inkább az "egyszer nézhető" kategóriába sorolnám be.

Ti láttátok már valamelyik részt? Melyik tetszett jobban?

Filmvélemény #13 - Erőnek erejével (The Last Stand)

Két hete moziban voltunk és az új Schwarzenegger-filmre esett a választásunk, egyértelműen Arnold személye miatt, hisz a történetről semmit sem hallottunk előtte azon kívül, hogy akciófilm.

(forrás: mozifilm.x3.hu)

A cím fordítására inkább ki se térnék, bár állandóan megbotránkozom a magyar filmcímeken... ez is egy a sok gyöngyszem közül.

Na de akkor nézzük röviden a történetet. Megszökik egy nagyon veszélyes FBI-os rab, a film gyakorlatilag arról szól, hogy próbálják elkapni, különböző csapdákat állítanak neki. A főszereplő Ray (Arnold Schwarzenegger) egy kis mexikói határ menti város seriffje, pont azé a városé, ahol a megszökött rab készül átkelni a határon. Az FBI figyelmezteti Ray-éket, hogy készüljenek fel és tartsanak ki addig, amíg az FBI-osak oda nem érnek... az pedig maradjon titok, hogy sikerül-e megfékezni a szökött fegyencet.

Nekem végig nagyon tetszett a film, már a fegyenc megszökése is olyan lebilincselő és szépen kidolgozott, kigondolt volt, hogy ez megalapozta a viszonyomat a filmhez. Az izgalom végig megmaradt és az akciófilm meghatározás ellenére is rengeteget lehetett rajta nevezni. Már csak Ray karaktere miatt is...

Összességében nagyon furcsa volt számomra Schwarzeneggert ilyen idősen látni, a közeli képeken egészen elidőztem az arcán, hogy micsoda ráncok tarkítják. Nem bántam meg, hogy erre a filmre ültünk be, jó kikapcsolódást ígér, ám aki a gondolkozós filmeket szereti, annak véleményem szerint nem ez a megfelelő választás.

Láttátok már ezt a filmet? Hogy tetszett? Mit ajánlanátok megnézésre az újabb filmek közül?

Filmvélemény #12 - Gettómilliomos (Slumdog Millionaire)

Nagyon sokat hallottam már erről a filmről, azt is tudtam például, hogy rengeteg Oscar-díjat is kapott 2009-ben, mindig ott motoszkált a fejemben, hogy meg kellene nézni, de eddig nem került rá sor.

Érdekes, hogy magáról a filmről nem igazán voltak információim, sőt konkrétan azt hittem, hogy ez valami vígjáték féle lehet... ám amikor vasárnap este az M1 jóvoltából megnézésre került, leesett, hogy ez korántsem vígjáték kategória.

forrás: http://thechristianmanifesto.com

A film története elég röviden összefoglalható. Jamal megnyeri az indiai Legyen Ön is Milliomos!-t, olyan magasságokig ér el, amit még előtte senki... ebből kifolyólag sokan úgy gondolták, hogy csalással nyerte meg a 20 millió rúpiát, hiszen honnan tudhat ennyi mindent egy utcagyerek? Előtte ügyvédek, tanult emberek buktak meg sorra. Rendőrök "veszik kezelésbe", kínozzák és elkezdik vallatni, kíváncsiak, hogy mégis honnan tudta a válaszokat. Jamal pedig elkezd mesélni... az élete történetét, a sorsa alakulását, melyből mi nézők is megvilágosodhatunk, hogy honnan is tudott helyes választ adni a nehezebbnél nehezebb kérdésekre.

Természetesen jelen van szerelmi szál is a filmben, sőt, talán ez a legjelentősebb, hiszen ez alakítja a történetet. Jamal mindent azért csinál, hogy viszontlássa egy (sőt, inkább A) rég nem látott szerelmét, azért, hogy együtt élhessenek szerelemben, boldogságban.

A film nagyon erőteljesen drámai, borzasztó szomorú volt szinte végig, ám néhány jelenet azért mégis mosolyt csal az arcunkra, például már maga a Legyen Ön is Milliomos! játék is komikus egy kissé szerintem, főleg, hogy nekem végig Vágó István arcképe lebegett a szemem előtt. :)

Mindenkinek csak ajánlani tudom, azóta már Apukám is megnézte és neki is nagyon tetszett. Ha esetleg valami bonyolultnak és érthetetlennek tűnik, ne kapcsoljátok ki, nézzétek végig, mert a végén minden világossá válik.

Megfigyeltem, hogy az M1 mostanában sorra érdekes és kifejezetten jó filmeket tűz műsorra, vasárnap esténként nem igazán lőhetünk mellé vele.

Ti láttátok már ezt a filmet? Nektek is ennyire tetszett, mint nekem? Melyik volt a kedvenc jelenetetek? 

Gondolatok egy könyvről #11 - Takami Kósun: Battle Royale

Ebben a bejegyzésben már olvashattátok, mennyire tetszett Az éhezők viadala című trilógia. A könyvek elolvasása után megtudtam, hogy eléggé sok ötletet merített az írónő a Battle Royale című könyvből, ezért úgy gondoltam, elolvasom azt is, hiszen Az éhezők viadalát imádtam.

forrás: libri.hu

Már a könyv elején zavart a sok japán név és néhány kifejezés, ám ezzel még akár meg is tudtam volna barátkozni, de az már végképp zavaró volt, hogy a szereplők nevei után odaírták a nemüket és hogy hányadikak az osztálynévsorban.

Mert a történet alapvetően egy osztályról szól, akik kirándulni indultak, ám a kirándulási céljukat már nem érik el, mert útközben elkábítják és eltérítik őket. Kiderül később, hogy ők a kiválasztottak: az az osztály, amelyik egy szigetre összezárva kell, hogy megküzdjön a túlélésért. A szabály gondolom mindenki számára kitalálható: csak egy maradhat életben.

A könyv a túlélésért való küzdelem mellett még a rendszer ellen való küzdésről, a lázadásról is szól... ezek is megjelennek Az éhezők viadalában is.

A könyv összességében nekem nem tetszett, ennek az az egyik jele, hogy több mint 3 hónapig olvastam... borzasztó lassan haladtam vele, nem volt kedvem kézbe venni, mert untatott. Volt benne 1-2 izgalmas gyilkosság, haláleset, szép gesztus vagy szomorú, megható pillanat, de nekem ez kevés volt... rendesen fellélegeztem, amikor végeztem vele. Én többet vártam ettől a könyvtől, így miután kiolvastam csalódnom kellett.

Ha jól tudom több része is van, de én biztos vagyok benne, hogy azokat már nem fogom elolvasni, annak ellenére sem, hogy a könyv lezárása számomra meglepetés volt és tartogat kérdéseket a továbbiakra.

Ti hallottatok már erről a könyvről? Olvastátok esetleg? Hogy tetszett? Melyiket szerettétek jobban: ezt vagy Az éhezők viadalát?

Filmvélemény #11 - James Bond-Égszakadás (Skyfall)

Az utóbbi időben egyértelműen több akciófilmet nézek, mint régebben. Sőt, talán azt is mondhatom, hogy megszerettem őket. Bár nem vagyok nagy James Bond-film rajongó, a régiekből szerintem egyet sem láttam és az újak közül is csak a Casino Royale-t (ami mellesleg nagyon-nagyon tetszett), mégis nagyon meg szerettem volna nézni a Skyfallt... erre még a múlt héten sor került.

forrás: sg.hu

A Skyfall (szerintem baromi béna ez az Égszakadás cím, nem is hallottam, hogy bárhol így emlegetnék a filmet) borzasztó népszerűségnek örvend világszerte, nincs ez másképp Magyarországon sem. Nem szeretnék nagy előzményekbe és James Bond -filmtörténetbe kezdeni, mert ahogyan azt már fentebb is említettem: nem sorolom magam a rajongók közé és egyáltalán nem tudok valami sokat ezekről.

Maga a film összességében szerintem nagyon jó volt! Már az első 10 perc után tátva maradt a szám, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez történik a filmben... nagyon meg voltam lepve, hogy akkor ezt most mégis hogy gondolták.

Az akciófilmekről mindig nagyon nehéz cselekményt írni, de az alapsztori az, hogy James Bond ismét egy új küldetés előtt áll, ám emellett még önmagával is meg kell küzdenie. A tét most az MI6 léte, így a történet nagyrésze Londonban játszódik, a fináléra azonban Skóciában, egy Skyfall nevű birtok (James Bond gyermekkorának színhelyén) ódon kastélyában kerül sor. Mást én nem igazán szeretnék írni, én sem szeretem, ha egy véleményben lelőnek valami nagyon fontos részletet.

Végig dinamikus és pörgős volt a film, jól össze van rakva, vannak benne váratlan esetek és néhol azért egy- egy poén is elhangzott. Én nem csalódtam benne, szerintem van alapja a film népszerűségének.

Külön kiemelném még végül a film főcímét, szép grafikával, igényesen megtervezett, jól kigondolt és felépített képekkel társították Adele-Skyfall című számát. 

Szeretitek a James Bond-filmeket? Láttátok már a Skyfallt? Mi a véleményetek róla?

Vichy Essentielles arckrém rózsakivonattal

Még januárban a születésnapra kaptam ezt az arckrémet egy tusfürdővel összecsomagolva. A tusfürdő még csak most került használatba, de az arckrém már az utolsókat rúgja, így úgy gondoltam, hogy megér írni róla egy bejegyzést.

Nem kerülgetem a forró kását: ez az arckrém egyszerűen szuper. Voltak már nagyon borzasztó arckrémeim, de az utóbbi időbe eléggé jókat sikerült kifognom, így elég nagy elvárásom volt vele szemben. Fontos volt, hogy legalább olyan jól teljesítsen, mint az elődjei.

Amint látjátok, ez egy 50 ml-es kiszerelés, január óta csak ezt használtam majdnem napi rendszerességgel (nyáron azért elég ritkán) és még mindig van benne egy kicsi. Ez annak köszönhető, hogy nagyon kevés elég belőle, mert az állaga pont ideális. Nem túl folyós, de nem is túl zsíros; egy egyszerű, lágy, könnyen kenhető és gyorsan beszívódó krém ez.

Az illata szerintem semmiképp sem rózsás, inkább semlegesnek mondanám, de egyáltalán nem büdös. Nekem tetszik, hogy semmi különös és domináló illata nincs, csak egy kis kellemes eszenciát érezhetünk. De az én szaglásomra inkább ne alapozzatok. :D

Az alapozómmal (Max Factor Lasting Performance) is remekül működik együtt, úgyhogy sminkalapnak is megfelelő.

Ahogyan már fentebb is említettem, én inkább a hidegebb időkben használtam, mert ilyenkor éreztem azt, hogy szükségem van egy kis extra hidratáltságra és ez a krém tökéletesen hidratál.

Az ára egy kicsivel magasabb mint általában a drogériás arckrémeké, de egyáltalán nem vészes. 2500- 3000 Ft körül mozog és ha jól tudom csak gyógyszertárakban lehet beszerezni.

Nem tudom, hogy más arcbőrön hogy szerepel (az enyém kombinált), de nekem nagyon bevált és biztos, hogy újra fogom vásárolni.

Találkoztatok már ezzel az arckrémmel? Nektek hogy vált be?

Filmvélemény #10 - Ted (Ted)

Remélem nem baj, hogy ismét egy filmajánlóval jövök, de úgy alakult, hogy csütörtökön ismét moziba mentünk, ahol a Tedet néztük meg. Be kell, hogy valljam, hallottam róla, hogy mennyire népszerű film ez manapság, de nem igazán ástam bele magam, még az előzetesét sem láttam szerintem, maximum a tévében kaptam el bizonyos részletet belőle. Több ismerősöm is látta már, elég vegyes vélemények születtek róla, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy nekem fog-e majd tetszeni.

(forrás:  collider.com)

Összességében azt kell, hogy mondjam: igen, tetszett. Nagyon jó poénok vannak benne, rengeteget nevettünk rajta. Az alapötlet is nagyon aranyos szerintem, hogy egy macit keltenek életre... bár én meglepődtem azon, hogy a főszereplő felnőttkorában játszódik a film és nem akkor, amikor még kisgyerek. Na látjátok, ennyire voltam képben a film előtt a történettel. :D

Szerintem mindenképpen megéri megnézni, már csak azért is, hogy eldönthessük, van e valami alapja ennek a nagy népszerűségnek. Könnyed kis film, néhol eléggé trágár is, de kikapcsolódásnak nem rossz, nem sokat kell gondolkozni film közben. Mondanivalója nem igazán akadt számomra. Az egyszer nézhető filmek kategóriájába sorolnám be, de azok közül is a jobbik fajta.

Ti láttátok már ezt a filmet? Tetszett Nektek? Szerintetek jogos ez a nagy népszerűség, ami a filmet övezi? Kíváncsiak vagytok rá egyáltalán?

Filmvélemény #9- Feláldozhatók 2. (The Expendables 2.)

Tegnap voltunk 33 hónaposak és már egyébként is régen voltunk moziban, így úgy gondoltuk, hogy itt az ideje sort keríteni rá. Ezt a filmet Imi választotta ki elsősorban, de összességében én is kíváncsi voltam rá.

(forrás: filmek.s9.hu)

Előzményként elmondanám, hogy én az első részt nem láttam, de azt tudtam róla, hogy zseniális volt és híres színészekkel teli szereplőgárdát mutatott fel (Sylvester Stallone, Jason Statham, Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis, Jean-Claude Van Damme, Jet Li, sőt a második részben még Chuck Norris is felbukkan). Először kicsit féltem, hogy nem fogom érteni a második részt, de mivel akciófilmről van szó, ezért ezt a kételyt elég hamar eloszlattam a fejemben, mert az ilyeneknek általában minden részben egy teljesen új történetük van. Ez most is így volt, a film igazolta, hogy nem szükséges megnézni az első részt ahhoz, hogy tudjuk követni az eseményeket.

A történet egy tipikus akciófilmes sztori: a főszereplő csapat küldetést kap, ám a küldetés végrehajtása közben bonyodalmak, nehézségek, nem várt helyzetek lépnek fel, így más módon kell végrehajtani azt... röviden ennyi, hogy ne lőjek le semmit. :)

Nagyon tetszett a képi világ is, az effektek és a kivitelezés mind-mind rendben volt, semmi sem volt zavaró nekem szerencsére, bár egy-egy verekedős jelenetben nehéz volt követni, hogy na most mégis ki halt meg vagy éppen ki az, aki "nyerésre áll".

Sok volt benne a lövöldözés, a verekedés, a vér, az öldöklés és a halál, néha már fölösleges és túlontúl sok is. Emellett azonban jelen volt egy könnyed, vidám szál és a barátság fontossága is megmutatkozik. A film elején emlegették az egyik főszereplő barátnőjét és még többször is felbukkan a történetben, de később aztán egész egyszerűen eltűnik, nem is említik, ennek a befejezését egy kissé hiányoltam.

Angolul jobb lett volna megnézni, ez biztos, de erre nem volt lehetőségünk és egyébként voltak benne jó poénok, amik csak magyarul voltak viccesek.

A kedvenc jelenetem Chuck Norrishoz kapcsolódik, komolyan, ez tiszta nevetséges már, de ezen alig bírtuk abbahagyni a nevetést, már majdnem megfulladtunk konkrétan, már ezért megérte megnézni. Aki szeretné még megnézni a filmet, az szerintem ne tekintse meg ezt a videót.

Összességében nekem nagyon tetszett, jókat nevettem rajta és voltak megható jelenetek is, nem bántam meg, hogy erre ültünk be. Bátran ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik szeretik az akciófilmeket. Ezek után én biztosan megnézem majd az első részt is.

Ti láttátok már ezt a filmet vagy az első részt? Mi a véleményetek róla? Tervezitek, hogy megnézitek? Mit szóltok a szereplőgárdához?

Gondolatok egy könyvről #10 - Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje

Nem ez az első könyv, amit Bogca ajánlására olvasok el és azt kell, hogy mondjam, ebben sem kellett csalódnom. Előre szólok, hogy ez egy kissé csapongó bejegyzés lesz, magáról a történetről nagyon nehéz írni szerintem (nem is nagyon fogok) úgy, hogy ne áruljak el semmi olyat, ami csökkenti az izgalmakat.

(forrás: libri.hu)

Alapjáraton nem igazán szeretem az ilyen vámpíros, zombis és hasonló könyveket, történeteket, filmeket, sorozatokat (persze van kivétel!), így eléggé sokáig halogattam, hogy egyáltalán belekezdjek-e, de végül Bogi írása meggyőzött, hogy ez a könyv nem éppen ezekre van kihelyezve.

Ez így is volt, abszolút nem éreztem úgy, hogy ez valami össze-vissza harapdálós könyvecske lenne. A cselekménye és a mondanivalója ennél sokkal, de sokkal tovább nyúlt.

A történet alapvetően két világot tár elénk: az egyik Mary-é, egy kerítéssel védett falu, ahol szigorú szabályok szerint zajlik az élet és állandó rettegés van a másik világ lakói, az Elátkozottak miatt. Az Elátkozottak igazából zombik, akik emberhúsért a kerítésen áttörve támadják meg Mary falujának lakóit, akik megfertőződnek a harapásoktól. Ezután kétféle döntés létezik: vagy megölik a megfertőződött lakókat, hogy ne kelljen zombiként tovább élnie azt a borzalmas életet vagy ennek az ellenkezője: kitaszítják az erdőbe az Elátkozottak közé... a könyv eleji elbeszélés szerint így járt Mary édesapja is, majd az édesanyja átváltozásának már mi magunk lehetünk szemtanúi.

A könyv elején megtudjuk, hogy alapvetően a Nővérek vezetik ezt a falut, mindenki vallásos, szigorú szabályozás van, a lakók nem engedhetik meg maguknak, hogy szerelemből házasodjanak, nagyon ritka és szerencsés eset az ilyen, mert erre egyszerűen nincs idő, szaporodni kell. Azok a lányok, akiket nem kér ki egy fiú sem a Nővérek közé állnak. 

A cselekmény eléggé sokrétű és gyakran változik, Mary-vel rengeteg dolog történik kis idő leforgása alatt. Az igazi bonyodalom szerintem azonban akkor kezdődik, amikor az Elátkozottak benyomulnak a faluba és vissza kell verni a támadásukat.

Rengeteg minden megjelenik a küzdésen kívül. Az igaz szerelem és a kényszerített élet, a lázadás, a szabályok felrúgása, a szabadság érzése, a remény, az elveszettség... igazából elég nyomasztó, sokszor sajnáltam a főszereplőt a nehéz helyzete miatt.

Könnyű volt olvasni, nem volt nehézkes a stílusa, ehhez még hozzá jött a sok izgalom, így elég gyorsan haladtam vele, amikor volt egy kis időm olvasni. Végig szívesen olvastam, nem éreztem elhúzottnak, unalmasnak. A rövid és rendszerint valami érdekes/nem várt fejleménnyel lezárt fejezetek is a minél gyorsabb továbbolvasásra sarkalltak. 

Ami egyébként még érdekes, hogy a sok borzalom miatt és sokszor sötétben képzeltem el a történéseket, pedig kifejezetten hangsúlyozta is a könyv, hogy sokszor tűző napsütés volt.

Nagyon idegesített, hogy amikor már alig volt hátra a könyvből valami, a főszereplők még mindig a helyes ösvény után kutatva epekedtek egy másik világért... és aztán hirtelen vége lett... Egy biztos: alig várom a folytatást!

A könyvből egyébként film is készül, aki el akarja olvasni a könyvet az semmiképp ne nézze meg ezt a videót,  inkább a fantáziájára hagyja a szereplők elképzelését.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Ha igen, hogy tetszett?

Gondolatok egy könyvről #9 - Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap

Dorkánál figyeltem fel erre a könyvre és már az ajánló olvasásánál világos volt számomra, hogy ezt én is el fogom olvasni mindenképp. Leginkább a címe tetszett, na meg persze az is, hogy Olaszországban játszódik, szeretem az olaszos hangulatú filmeket, könyveket.

(forrás: libri.hu)

Elsőként azt szeretném kiemelni, hogy én nagyon lassan jöttem bele a történet olvasásába, nem igazán fogott meg, nem értettem, hogy majd mégis hogy is lesz ez az egész... többször le is akartam tenni. Emiatt elég lassan haladtam a könyvvel.

Alapvetően több szálon fut a cselekmény végig, mégis, körülbelül már a könyv felénél kezdenek összefonódni a szálak még végül már minden összefügg mindennel. Nagyon tetszett ez a megoldás és miután már megvolt az első összekapcsolódás én is szívesebben olvastam a könyvet, innentől vált izgalmassá számomra.

Ahogyan az a címből is játszik a könyv egyetlen egy napról szól, egy nap történéseit meséli el... néha meg is lepődtem, hogy mégis hogy fér be ennyi minden egy napba  hihetetlen. A másik furcsa dolog meg az volt, hogy a cím ellenére egyáltalán nem tűnt nekem tökéletesnek ez a nap, többször felkiáltottam olvasás közben, ahogy zajlottak az események, hogy "na persze, mi ebben a tökéletes?!".

Az írónő remek stílusa, a cselekmény sokszínűsége és a szálak összefonódása mellett nagyon tetszett még a végjáték, borzasztó nagy csattanó volt szerintem, úgyhogy akinek nem tetszik a könyv, annak is érdemes lehet végigolvasni már csak emiatt is.

Az elbeszélés mögé nézve felfedezhetjük, hogy elég sok érzést megjelenít a szerző: van itt szó a válás nehézségeiről, az elfogadásról, a beletörődésről és az új élet kezdéséről, reményről és reménytelenségről, gazdagságról és szegénységről, anya-lánya és apa-fia kapcsolatokról, lelki vívódásokról, kettősségekről, a politikai élet hatásáról a magánéletben, az elvekről, az álmok kergetéséről... láthatjátok mennyi mindent felvonultat ez a könyv.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Mi a véleményetek róla?

Filmvélemény #8 - Végképp eltörölni (Eraser)

Erre a filmre kapcsolgatás közben akadtunk rá, a film kezdete előtt volt még egy kis időnk, így elolvastuk a tartalmát és mindkettőnknek tetszett, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük.

(forrás: wikipedia)

A történet középpontjában a tanúvédelmi programok állnak. Már a film elején szemtanúja leszünk, ahogy a titkos ügynök John megmenti az egyik tanúvédelmi programban résztvevő család életét és ad nekik egy másik lehetőséget az újrakezdésre. Ennek később jelentősége is lesz.

A történet igazából Lee-re van kiélezve, ő ugyanis egy óriási fegyvergyárnál dolgozik, ahol mindenféle titkos  és illegális fejlesztések és gyártások folynak... A cég legtitkosabb adatait CD-re menti és adja át John-éknak, ennek fejében tanúvédelmet és új személyazonosságot kap.

De mi ebben a bonyodalom? Nos ott, hogy egész egyszerűen nem hagyják csak úgy meglépni Lee-t az adatokkal. Többen is keresik, meg akarják ölni. Később azonban még az is kiderül, hogy az ember nem mindenkiben bízhat meg és a bajkeverők miatt még az igazság kiderülése is veszélybe kerül.

Nekem nagyon tetszett ez a film, végig izgalmas volt és fenntartotta az érdeklődésemet. Néhol azonban eléggé véresnek bizonyult már, sok volt a gyilkosság (mondja ezt egy Criminal Minds rajongó :P), de ezt megkövetelte a történet. Az is nagyon feltűnt pár esetben, hogy régebbi filmről van szó, ezt nem igazán tudom megfogalmazni, de egyszerűen látszott rajta... talán nem volt olyan gyors, dinamikus és az effektek sem voltak olyanok, mint ami a mai modernebb filmekre jellemzők. John karaktere (Arnold Schwarzenegger) pedig már-már komikusba csapott át, annyit nevettünk rajta, teljesen Chuck Norrisos volt. :D  A végén lévő csavar is nagyon tetszett. Összességében érdemes megnézni, annak mindenképpen, aki szereti az igazi akciófilmeket.

Filmvélemény #7 - Nászfrász (License to Wed)

Szombat este kezdtük el nézni Imivel ezt a filmet, gondoltuk jó lesz, egy kis könnyed nevetgélős vígjáték. Időközben azonban elvesztettük az érdeklődésünket, mert bugyutaságnak tartottuk a filmet, így félbehagytuk. Tegnap viszont visszatekertem, mert úgy gondoltam, hogy pakolászás, takarítgatás mellé jó lesz, úgysem érdemel/igényel 100%-os figyelmet.

(forrás: filmonline.hu)

A történet egy első látásra szerelemmel kezdődik, sőt nem sokkal később Ben és Sadie már jegyben járnak. A lány kívánsága szerint az esküvő a helyi templomban lesz, ugyanott, ahol a szülei házasodtak össze annak idején. A helyi tiszteletes, Frank atya és maga a hely elég népszerű, így a pár két időpont közül választhat: két év vagy három hét múlva legyen az esküvő. Nem szeretnének sokáig várni, ezért a közelebbi időpontot választják. Ezzel a döntéssel megkezdődik a szokásos szervezés, tervezés, készülődés, hiszen az idő szűkös.

Mindemellett azonban még egy akadállyal meg kell küzdenie a párnak, mielőtt kimondják egymásnak a boldogító igent: Frank tiszteletes szerint a jó házasság titka az, hogy csak azok a párok házasodhatnak össze nála, akik kiállták az általa kitalált esküvő előtti "próbatételeket". Nem szokványos jegyesoktatás ez, van itt minden: különböző csoportos és egyéni terápiák, beszélgetések, szerepjátékok, szexmegvonás, gyermekszimulátor és ehhez hasonló kihívások. Azt azonban már nem mondhatom el, hogy a szerelmeseknek sikerül-e teljesíteni az akadályokat, nézzétek meg Ti!

Összességében maga az alapötlet jó lenne, de nem sikerült valami jól megvalósítani a filmvásznon. Ahogyan fentebb is említettem, eléggé leült a film, unalmassá vált és olyan fél szemmel nézőssé. Azért voltak benne vicces jelenetek és a vége felé a cselekmény is kezdett izgalmasabbá válni. Egyszer nézhető, kikapcsolódáshoz ideális kis könnyed film ez.

Ti láttátok már ezt a filmet? Mi a véleményetek róla?

Gondolatok egy könyvről #8 - James Frey: Millió apró darabban

Fiatalabb koromban életem szerves részét képezte egy fórum, ahol előszeretettel olvasgattam mindenféle válaszolós témát, így akadtam rá a "Melyik volt az a könyv, ami nagy hatással volt rád?" című topicban erre a könyvre.

(forrás: libri.hu)

A könyv elején található egy kis szösszenet, amiből teljes mértékben következtethetünk a könyv további hangulatára, stílusára.

"A Fiatal felkereste az Öreget, hogy tanácsot kérjen tőle.

Öreg, összetörtem valamit.

Mennyire törted össze?

Millió apró darabra.

Attól tartok, nem segíthetek.

Miért?

Semmit sem tehetsz.

Miért?

Nem lehet rendbe hozni.

Miért?

Javíthatatlan lett. Millió apró darabra tört."

Egyébként ebből is látszik, hogy formailag sem a legmegszokottabb könyv. Nincs rendesen tagolva, a párbeszédek előtt nincs gondolatjel és néhány random szó nagybetűvel van írva. Olvasás közben ez sokszor zavart, de azért meg lehetett szokni és ha figyel az ember, akkor nincs ebből baj.

Érdekesség, hogy az író és a főszereplő neve teljesen megegyezik, mégsem érzem úgy, hogy ez igaz történet lenne. Erre egyébként sem történik semmiféle utalás, az író sem a könyv elején, sem a végén nem írja, hogy a saját életét írja le, bár egyesek szerint ez a könyv mégiscsak valamiféle önéletrajzi számadás lehet.

A történet egyből belecsap a lecsóba, James egy repülőn tér magához, fogalma sincs, hogy hogyan kerülhetett oda, ugyanis előző nap nagyon berúgott és teljesen szétkábítószerezte magát. A családja jön érte és elküldik egy klinikára, az egyik legjobbra, itt a legnagyobb annak az esélye, hogy kigyógyul a függőségéből a beteg. James nagyon szeretne meggyógyulni, ám ez nem egyszerű feladat, ugyanis tíz éve alkoholista és három éve drogfüggő. Borzasztó állapotban van testileg, szellemileg és lelkileg is, amikor bekerül az elvonóra, így kell szembenéznie az előtte álló feladatokkal... Vajon sikerül neki, vállalja a kihívást vagy végül feladja és megbukik? Ez derítsétek ki Ti a könyvből. :)

James története mellett még másokéval is megismerkedhetünk, hihetetlen, hogy mennyi függő ember és mégis mennyire más mindenkinek a története.

A könyv végén egy- egy rövidebb gondolat erejéig összegyűjti még az író, hogy mi történt a szereplőkkel, kiből mi lett, miután elhagyta az elvonót. Tetszett ez a megoldás, semmi szükség nem volt már rá, hogy tovább húzódjon a regény, így viszont megtudhattuk, hogy ki hogy boldogult az életben.

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, gyorsan végeztem vele, teljesen magával ragadott. James vívódását és bizonytalanságát teljes mértékben átéreztem, borzasztóan sajnáltam, hogy hosszú idő után egyetlen öröme például egy ajándékba kapott papucs... Aztán ott volt még a barátság és a szerelem ereje, ami megjelent a könyvben, szerintem ez sokat dobott a történeten, mert ezek nélkül kicsit száraz lett volna önmagában ennyit olvasni a függőségről. Kemény, durva és a végtelenségig őszinte stílusú, nem kertelt és ezzel megnyert magának az író. A felépítés is zseniális, alapvetően arra épül, hogy képes lesz-e még egyszer szembenézni saját magával, bele tud-e nézni a saját szemébe/tükörképébe James és megbocsátani magának, hogy új életet kezdhessen...

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Tetszett Nektek? Ismertek még más függőséggel kapcsolatos könyvet? Melyik a kedvencetek?

Filmvélemény #6 - A sötét lovag - Felemelkedés (The Dark Knight Rising)

Múlt héten Hajdúszoboszlón voltunk nyaralni a Szerelmemmel és csütörtökön úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Debrecenbe megnézni valamit a moziban. Imi eléggé rá volt kattanva erre a filmre, kíváncsi volt rá és egyébként is sok helyről hallottunk már róla, eléggé felkapott volt.

Azt tudni kell még, hogy én egyébként sem szeretem annyira a Batmanes, Pókemberes és hasonló filmeket, sőt, még az ezt megelőző Batmanes filmeket sem láttam, vagy ha láttam is, akkor nem mostanában és nem is igazán emlékszem semmire belőle...

(forrás: wikipedia)

A történet elég egyszerű: Batmannek újra "munkába kell állni", ugyanis új gonosz (Bane) érkezik Gotham városába... Batman közel sincs százszázalékos formában, régi szuper ereje már a múlté, így kell megbirkóznia ezzel a terroristával és megmentenie hőn szeretett városát.

A film majdnem 3 órás volt, szerintem túlzottan el is nyújtották. Képzeljétek, sokan kimentek a film felénél és vissza sem jöttek. Nekem is volt olyan pont, ahol egyszerűen már nem tudtam/nem akartam figyelni, bosszantott, hogy még mindig nyújtják a cselekményt... pedig akciódús volt, mindig történt valami váratlan és a végjáték eléggé felhúzta a filmet a szememben, emiatt nem írtam le teljesen.

A "bulváros" elemeket én elhagytam volna, pl. volt egy olyan jelenet, hogy már alig volt hátra 1-2 perc a bomba felrobbanásáig, de ekkor még Batman és a Macskanő ott csókolóztak... hát remek. :)

A szereplők játéka közül nekem az egyik főszereplőé, Christian Bale-é tetszett legjobban, magával ragadott, nagyon szurkoltam neki. :)

A vége borzasztó megható volt és elég összetett, de erről nem szeretnék részletesen írni, mert akkor sok mindent elárulnék a cselekménnyel kapcsolatban. Annyi biztos, hogy nyitva hagyták a végét, nem is akárhogyan... lehet, hogy várható még folytatás, de az már egy teljesen újszerű film lesz véleményem szerint.

Összességében sajnálom, hogy úgy ültünk be rá, hogy nem voltunk teljesen tisztába az előzményekkel, így sok összefüggést, utalást, következményt nem értettünk, érdemes lenne adni még egy esélyt ennek a filmnek úgy, hogy előtte megnézzük a megelőző részeket.

Ti láttátok már ezt a filmet? Mi a véleményetek róla?

Kontaktlencse kisokos

7 éve kontaktlencsét hordok. Praktikussági, esztétikai szempontból választottam ezt a módszert, főleg az zavart, hogy gimnazista koromban tesiórán le kellett venni a szemüveget és alig láttam valamit. Azzal azonban tisztában voltam, hogy sokkal drágább mulatság, mint szemüveget hordani, hiszen itt folyamatos költségről van szó a szemüveg esetében fellépő többnyire egyszeri kiadással szemben. Ebben a bejegyzésben a kontaktlencse viseléssel kapcsolatos pár fontos dolgot szeretném összegyűjteni.

Mindig menjünk részletes szemvizsgálatra mielőtt kontaktlencsét kezdünk hordani!

Ez az első lépés miután eldöntöttük, hogy kontaktlencsét szeretnénk hordani. Nagyon fontos, hogy részletes, mindenre kiterjedő vizsgálat legyen, hiszen előfordulhat, hogy valamilyen okból kifolyólag nem hordhatunk kontaktlencsét. Emlékszem, nekem először a vizsgáló doktornő tette a szemembe a lencséket és már ott az optikában egy órán keresztül viselnem kellett. Nagyon furcsa érzés volt, de élveztem és végül megbeszéltük, hogy legközelebb már megkaphatom a saját lencsémet is.

Válaszd a számodra leginkább megfelelő kontaktlencsét!

Manapság már sokféle kontaktlencse közül választhatunk. Tényleg csak egyéni preferencia kérdése, hogy milyet választunk. Érdemes még a vizsgálat előtt tájékozódni ezekkel kapcsolatban, de természetesen a szemész is elmondja majd, hogy ő milyet ajánl. Én a Ciba Vision Night&Day termékét használom, nagyon szeretem, mert ez 30 napig folyamatosan benne lehet a szememben és ahogyan azt a neve is mutatja, még éjszakára sem kell kivenni.

Addig ne menj el a vizsgálat helyszínéről, amíg el nem sajátítottad a berakás és kivétel helyes módját!

Szerintem alap dolognak kellene lennie, hogy addig nem engedjük el a leendő kontaktlencse viselőt, amíg meg nem tanulja használni azt. Emlékszem, nekem addig kellett betenni, kivenni, amíg meg nem tanultam tökéletesen. Nem mondom, hogy nem viselte meg egy kissé a szememet és el is fáradtam közben, de legalább megtanultam és nem kellett itthon aggódni meg görcsölni, szenvedni, hogy akkor most hogy is kezdjem.

Ha az orvos nem ragaszkodik ehhez, akkor érdemes megkérni, tényleg ne otthon tedd be a szemedbe elsőként, mert akár még el is szakadhat a lencse, nem beszélve arról, hogy simán felcsúszhat olyan helyekre, ahová nem lenne szabad.

Mindig tiszta kézzel nyúlj a lencsékhez!

Szerintem mondani sem kell, de azért megemlítem: borzasztó fontos, hogy tiszta kézzel nyúljunk a lencsénkhez/szemünkhöz berakás előtt és kivételkor is. Semleges szappannal mossunk kezet, hogy ne irritálja a szemünket semmi és papírtörlőbe töröljük meg a kezünket, hogy ne legyen a törölközőtől szöszös a kezünk, mert az könnyen a kontaktlencsére tapad.

Ügyelj a szavatossági időkre!

Figyeld a kontaktlencse dobozára írt időt, bár ezek a termékek több évig is elállnak, de ha esetleg egy régebb óta nálad kallódót szeretnél használni, akkor mindenképpen vess egy pillantást a csomagolásra. Az ápolófolyadék szavatossági idejére is figyelj!

Tartsd tisztán a kontaktlencse tartót is!

Mielőtt beleteszed a kontaktlencsédet a tartójába, alaposan tisztítsd ki és cseréld ki benne az ápolófolyadékot, ne többnapos folyadékba tedd.

Mindig időben cserélj lencsét!

Tartsd be a csereidőszakokat, sose hordd tovább a lencsédet! Veszélyes dolog tovább hordani a lencsét a megengedett időnél, könnyen begyullad tőle a szem. Én egyszer hordtam túl eddig lencsét, csak 1 nappal, de már akkor vörös volt a szemem és nagyon érzékennyé vált.

Sminkelj nyugodtan!

Ha betartod a szabályokat, kontaktlencsében is sminkelhetsz. Sminkelés előtt tegyük be a lencsét és lemosás előtt vegyük ki. Szerintem bármit használhatsz, de tényleg elég óvatosan, nehogy rárakódjon valamelyik termékből egy kis darab a lencsékre. Vigyázz, hogy ne kerüljön a szemedbe semmiféle kozmetikai szer vagy bármi más, ami egyéb esetben sem jó, ha szembe kerül!

Vigyázz, hogy strandolásnál ne kerüljön víz a szemedbe!

Nem a legszerencsésebb, ha víz éri a lencséket, úgyhogy ne nagyon merülj a víz alá és a nagy fröcsköléseket is próbáld elkerülni. Érdemes strandoláshoz napi lencsét választani, olyat, amit a nap végén el lehet dobni, ez a legbiztonságosabb. Egyéb esetben strandolás után minél hamarabb vedd ki a lencsét és tedd bele a tisztítófolyadékba.

Nem muszáj az optikából venni a lencséket!

Interneten általában olcsóbban be lehet szerezni a lencséket, de ezt a módszert csak akkor válaszd, ha minden paramétert pontosan tudsz a rendeléshez. Röhej, hogy némelyik optika akár dupla áron értékesít...

Kontaktlencse vagy szemüveg pártiak vagytok? Milyen jó tanácsotok van még a lencseviseléssel kapcsolatban, amit esetleg én kihagytam?

Gondolatok egy könyvről #7 - Jeffrey Archer: Megmondjuk az elnöknek?

Ez a harmadik része a Párbaj című könyvnek, amiről már írtam ITT. A második részről készült bejegyzést pedig IDE kattintva érhetitek el.

(forrás: libri.hu)

Míg az első kötetben William és Abel, a másodikban Florentyna volt a főszereplő, ebben, a harmadik részben Florentyna is háttérbe szorul és egy teljesen újféle történetről olvashatunk. Jeffrey Archer ebben a regényében a nyomozást választotta fő témájául. A középpontban az FBI van, akik az USA elnöke ellen tervezett merénylet ügyében nyomoznak... de akkor nézzük is a történetet dióhéjban.

A regény egy rejtélyes görög bevándorló információjával kezdődik, amit akkor hallgatott ki, amikor felszolgált egy eseményen. A jelenlévők úgy tudták, hogy a görög nem ért angolul, ezért nyíltan beszélgettek tervükről, miszerint megpróbálják megölni az elnököt, amikor az beszédet készül mondani a Capitolium lépcsőjén, március 10-én. Ezzel az információval egyből az FBI-hoz fordul, akinek azonnal el kell döntenie, hogy valós alapokon nyugszik-e ez az üzenet avagy ismét egy őrült szélhámos szórakozik... az üzenetet komolynak találták, így elkezdődik a bonyodalmakkal és nem várt fordulatokkal tarkított nyomozás.

Olvasás közben két érzés támadt fel bennem: imádom a Criminal Mindst, abban is FBI-osok nyomoztak, így egy kicsit úgy képzeltem el sok mindent, mint ahogy a sorozatban láttam. A másik érzést abszolút nem tudom hová tenni, de teljesen olyan volt, mint amikor Dan Brown A Da Vinci-kód című írását olvastam... teljesen olyan hangulatba kerültem, mint annak az olvasásakor. Biztosan azért, mert annyira jó volt a könyv, hogy alig bírtam letenni, na meg abban is nyomoztak.

A könyv címében megjelölt mondat többször is feltűnik egyébként a könyvben, apróság tudom, de nekem nagyon tetszenek az ilyen utalások. :)

A trilógia részei részemről tetszés szerinti sorrendben: legjobban -ahogy az sok esetben lenni szokott - az első rész tetszett, ezt követi a harmadik, majd a második rész.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Melyik volt a kedvenc részetek a trilógiából?

Gondolatok egy könyvről #6 - Jeffrey Archer: Tékozló lány

Ebben a bejegyzésben áradoztam a Párbaj című könyvről és említettem, hogy folytatása is van a könyvnek. Gondolom nem meglepő, hogy a második részt is elolvastam azok után, hogy mennyire tetszett az első.

forrás: book.hu

A történet eléggé furcsa amiatt, hogy az első fele teljesen arról szól, ami az első könyvben történt. Egy az egyben annak a cselekményeit és eseményeit írja le, azzal a változtatással, hogy az előző könyv egyik főszereplőjének lányának, Florentynának a szemszögéből olvashatjuk azokat. A második fele azonban már a nő jelenéről és jövőjéről szól. Florentyna egyik vágyára épül a könyv, a politikai életben való minél előrébb jutásra, valamint az USA elnöki székének megkaparintására. Ezzel Florentyna lehetne az első női elnök az Amerikai Egyesült Államok történetében. Emellett természetesen jóval több mindenről szól, sokféle cselekmény és történés van benne.

Az első fele sokszor unalmassá vált amiatt, hogy már tudtam, mi fog történni, másrészt azonban érdekes is volt egy teljesen új szemszögből "újraolvasni" az első könyvet. A második rész eléggé a politikára volt kihegyezve, emiatt nem igazán tetszett... mindenféle választások, delegációk, kampányok... nem az én világom ez. Szerencsére itt is volt egy- egy magánéletbeli történés és ez azért felélesztette az egyre lankadó érdeklődésemet.

Az írói stílust és a könyv hangulatát ugyanaz a zsenialitás, izgalom és furmányosság jellemezte, mint az első könyv esetében.

Kiemelném még Florentyna karakterét, nagyon a szívemhez nőtt. Borzasztó céltudatos, szívós, okos és talpraesett nő (és szerintem biztosan nagyon csinos is!). Tetszik, hogy a karrierje mellett a szerelem és a család is fontos az életében. Borzasztó inspiráló volt olvasni, hogy mennyire küzd és milyen sok követ megmozgat azért, hogy mindent megvalósítson, amit csak elképzelt.

Összességében örülök, hogy elolvastam a második részt is, egyáltalán nem bántam meg. Azt azonban kár tagadni, hogy az első rész nyomába sem érhet.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Hogy tetszett?