Fiatalabb koromban életem szerves részét képezte egy fórum, ahol előszeretettel olvasgattam mindenféle válaszolós témát, így akadtam rá a "Melyik volt az a könyv, ami nagy hatással volt rád?" című topicban erre a könyvre.
 |
| (forrás: libri.hu) |
A könyv elején található egy kis szösszenet, amiből teljes mértékben következtethetünk a könyv további hangulatára, stílusára.
"A Fiatal felkereste az Öreget, hogy tanácsot kérjen tőle.
Öreg, összetörtem valamit.
Mennyire törted össze?
Millió apró darabra.
Attól tartok, nem segíthetek.
Miért?
Semmit sem tehetsz.
Miért?
Nem lehet rendbe hozni.
Miért?
Javíthatatlan lett. Millió apró darabra tört."
Egyébként ebből is látszik, hogy formailag sem a legmegszokottabb könyv. Nincs rendesen tagolva, a párbeszédek előtt nincs gondolatjel és néhány random szó nagybetűvel van írva. Olvasás közben ez sokszor zavart, de azért meg lehetett szokni és ha figyel az ember, akkor nincs ebből baj.
Érdekesség, hogy az író és a főszereplő neve teljesen megegyezik, mégsem érzem úgy, hogy ez igaz történet lenne. Erre egyébként sem történik semmiféle utalás, az író sem a könyv elején, sem a végén nem írja, hogy a saját életét írja le, bár egyesek szerint ez a könyv mégiscsak valamiféle önéletrajzi számadás lehet.
A történet egyből belecsap a lecsóba, James egy repülőn tér magához, fogalma sincs, hogy hogyan kerülhetett oda, ugyanis előző nap nagyon berúgott és teljesen szétkábítószerezte magát. A családja jön érte és elküldik egy klinikára, az egyik legjobbra, itt a legnagyobb annak az esélye, hogy kigyógyul a függőségéből a beteg. James nagyon szeretne meggyógyulni, ám ez nem egyszerű feladat, ugyanis tíz éve alkoholista és három éve drogfüggő. Borzasztó állapotban van testileg, szellemileg és lelkileg is, amikor bekerül az elvonóra, így kell szembenéznie az előtte álló feladatokkal... Vajon sikerül neki, vállalja a kihívást vagy végül feladja és megbukik? Ez derítsétek ki Ti a könyvből. :)
James története mellett még másokéval is megismerkedhetünk, hihetetlen, hogy mennyi függő ember és mégis mennyire más mindenkinek a története.
A könyv végén egy- egy rövidebb gondolat erejéig összegyűjti még az író, hogy mi történt a szereplőkkel, kiből mi lett, miután elhagyta az elvonót. Tetszett ez a megoldás, semmi szükség nem volt már rá, hogy tovább húzódjon a regény, így viszont megtudhattuk, hogy ki hogy boldogult az életben.
Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, gyorsan végeztem vele, teljesen magával ragadott. James vívódását és bizonytalanságát teljes mértékben átéreztem, borzasztóan sajnáltam, hogy hosszú idő után egyetlen öröme például egy ajándékba kapott papucs... Aztán ott volt még a barátság és a szerelem ereje, ami megjelent a könyvben, szerintem ez sokat dobott a történeten, mert ezek nélkül kicsit száraz lett volna önmagában ennyit olvasni a függőségről. Kemény, durva és a végtelenségig őszinte stílusú, nem kertelt és ezzel megnyert magának az író. A felépítés is zseniális, alapvetően arra épül, hogy képes lesz-e még egyszer szembenézni saját magával, bele tud-e nézni a saját szemébe/tükörképébe James és megbocsátani magának, hogy új életet kezdhessen...
Ti olvastátok már ezt a könyvet? Tetszett Nektek? Ismertek még más függőséggel kapcsolatos könyvet? Melyik a kedvencetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése