2012. december 8., szombat

Gondolatok egy könyvről #11 - Takami Kósun: Battle Royale

Ebben a bejegyzésben már olvashattátok, mennyire tetszett Az éhezők viadala című trilógia. A könyvek elolvasása után megtudtam, hogy eléggé sok ötletet merített az írónő a Battle Royale című könyvből, ezért úgy gondoltam, elolvasom azt is, hiszen Az éhezők viadalát imádtam.

forrás: libri.hu


Már a könyv elején zavart a sok japán név és néhány kifejezés, ám ezzel még akár meg is tudtam volna barátkozni, de az már végképp zavaró volt, hogy a szereplők nevei után odaírták a nemüket és hogy hányadikak az osztálynévsorban.

Mert a történet alapvetően egy osztályról szól, akik kirándulni indultak, ám a kirándulási céljukat már nem érik el, mert útközben elkábítják és eltérítik őket. Kiderül később, hogy ők a kiválasztottak: az az osztály, amelyik egy szigetre összezárva kell, hogy megküzdjön a túlélésért. A szabály gondolom mindenki számára kitalálható: csak egy maradhat életben.

A könyv a túlélésért való küzdelem mellett még a rendszer ellen való küzdésről, a lázadásról is szól... ezek is megjelennek Az éhezők viadalában is.

A könyv összességében nekem nem tetszett, ennek az az egyik jele, hogy több mint 3 hónapig olvastam... borzasztó lassan haladtam vele, nem volt kedvem kézbe venni, mert untatott. Volt benne 1-2 izgalmas gyilkosság, haláleset, szép gesztus vagy szomorú, megható pillanat, de nekem ez kevés volt... rendesen fellélegeztem, amikor végeztem vele. Én többet vártam ettől a könyvtől, így miután kiolvastam csalódnom kellett.

Ha jól tudom több része is van, de én biztos vagyok benne, hogy azokat már nem fogom elolvasni, annak ellenére sem, hogy a könyv lezárása számomra meglepetés volt és tartogat kérdéseket a továbbiakra.

Ti hallottatok már erről a könyvről? Olvastátok esetleg? Hogy tetszett? Melyiket szerettétek jobban: ezt vagy Az éhezők viadalát?

2012. december 3., hétfő

Kráter szelet

Csütörtök este két nagyon kedves barátom érkezett haza Angliából, pénteken a találkozásra is sor került, ezért ennek örömére úgy gondoltam, sütök Nekik egy 'Welcome home' sütit. :) Több okból is a kráter szeletre esett a választásom: szeretek új recepteket kipróbálni, egyszerű és nagyon finomnak hangzott. Én két tepsivel csináltam, ehhez írom le az adagokat, ha ez Nektek sok lenne, akkor nyugodtan felezzétek a hozzávalókat, de mi elég sokan vagyunk, kellett a két tepsi.

Hozzávalók:

  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 11 dl tej
  • vanília aroma (elhagyható)
  • 10 tojás
  • 50 dkg liszt
  • 50 dkg cukor + 10 evőkanál a pudinghoz és a tejfölös keverékhez
  • 2 csomag sütőpor
  • 6 evőkanál kakaópor
  • 2 dl olaj
  • 1 nagy és 1 kis doboz tejföl
  • 4 csomag vaníliás cukor

Mindent a sütő bekapcsolásával (180 fok, légkeverés) kezdünk, aztán tepsit vajazunk és kilisztezzük. Ezután a 2 csomag vaníliás pudingporból, 9 dl tejből és 6 evőkanál cukorból, valamint egy kis vanília aromából pudingot főzünk. Azért fontos, hogy ezzel kezdjünk, hogy legyen ideje kihűlni a pudingra. Az előkészületek során néha azért keverjük meg a hűlésben lévő pudingot, hogy ne "bőrösödjön" be a teteje és ne legyen csomós.
A munkát a tojások szétválasztásával és a fehérje felverésével folytatjuk, majd ezt követően egy tálba kimérünk 50 dkg lisztet, hozzáadjuk a kakaóport és a sütőporokat.
Egy nagy tálba, amibe majd "véglegesítjük" az egész tésztamasszát habosra keverjük a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáadjuk a 2 dl olajat és a maradék 2 dl tejet. Ezekkel is keverjük egy kicsit. Hozzászitáljuk a lisztes, sütőporos, kakaós keveréket, majd végül a felvert tojásfehérjét is óvatosan beleforgatjuk.
A masszát két részre osztjuk, az egyik felét a kivajazott és kilisztezett tepsibe öntjük, majd egy kiskanál segítségével a kihűlt puding felét beleszaggatjuk. Az előmelegített sütőben tűpróbáig (kb. 40 perc) sütjük. A tejfölt összekeverjük a vaníliás cukrokkal és a 4 evőkanál cukorral, majd ezt a keveréket az elkészült és még meleg süti tetejére simítjuk. Értelemszerűen a maradék tésztával is ugyanígy járunk el.

Tippek, észrevételek:

  • Nem csak vanília pudingot használhatunk töltelékként, ezen simán variálhatunk, csak az ízlésünk szab határt neki - akár egyszerre többfélét is tehetünk a sütibe
  • A tésztának sem muszáj kakaósnak lennie és ha már sima tésztát csinálunk, akkor miért ne reszelhetnénk bele egy kis citromhéjat is
  • Ha van magas falú nagyobb tepsink, akkor ezt az adagot egyszerre is megsüthetjük, nem muszáj két külön tepsiben
  • Az én sütijeim közül egyik sem lett "kráteres" (hullámos, púpos), de ez az ízen semmit sem változtat természetesen és talán alul-fölül sütési módban "bekráteresedik", majd legközelebb kipróbálom


Szerintem nagyon finom és a többiek sem panaszkodtak az ízére. Próbáljátok ki Ti is! :)

Ismeritek ezt a süteményt? Szoktatok ilyet sütni? Ha igen, milyen variációban?