Mostanában elég sok TAG-et töltök ki, remélem nem bánjátok és nem is unjátok. A mostani rövid lesz, a körömlakkokról szól. Vick oldalán találtam.
1. Hány darab körömlakkod van?
Nincs olyan sok lakkom, nem is tudtam eddig pontosan, hogy mennyi. A kérdés kedvéért most megszámoltam gyorsan: 51 db.
2. Mi a kedvenc körömlakk márkád?
Nem a márkák miatt veszek egy- egy körömlakkot, sokkal inkább mások véleménye befolyásol (akik már használták az adott darabot). Találkoztam már márkán belül is nagy eltérésekkel. Mivel a legtöbb lakkom Essence-es, ezért fogjuk rá, hogy ez a kedvencem.
3. Szereted a repedező körömlakkokat?
Nekem csak egy ilyenem van, fekete színben. Nekem tetszenek, szerintem ez egy nagyon egyszerű módja, hogy feldobjunk egy egyszínű lakkozást.
4. Milyen márkájú volt az első körömlakkod, kb. mennyi idős voltál ekkor?
AVON-os volt, mert általános iskolás koromban tanácsadónősködtem. Kb. 13 éves lehettem.
5. Melyik szín áll tőled legtávolabb?
A fekete. Még sosem volt feketére festve a körmöm.
6. Melyik szín áll hozzád a legközelebb?
Piros, rózsaszín, lila... az ilyen "csajos" színek.
7. Nevezz meg két szerinted tehetséges körmös bloggert, linkeld!
Nem igazán nézek kifejezetten körmös blogokat, úgyhogy ezt a kérdést passzolnám. Annyit azért elárulok, hogy a "beauty" blogok írói között is találunk olyanokat, akik nagyon szépen és ügyesen díszítik a körmeiket. ;)
Ha van kedvetek töltsétek ki Ti is, én szívesen olvasnám a válaszaitokat. Leginkább az utolsó kérdés foglalkoztat, azt ugyanis - mint látjátok - én nem tudtam megválaszolni.
Imádom a cicákat és számomra ez az egyik legédesebb reklám, amit valaha láttam! :) A kedvenc részem az, amikor a cica fejére hullik a sok hó egy ágról... akkor olyan aranyos fejet vág. :)
Számotokra melyik a legaranyosabb/legkedvesebb reklám?
Nagyon szeretnék új telefont, laptopot, sőt, ez a tablet dolog is tetszik, úgyhogy, akinek van kedve, regisztráljon a játékba általam. Nagyjából 2 perc az egész és nagyon jó nyeremények közül lehet választani!
"Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban, fehér pettyek a vasszürke égen, hó, a hideg és a télíze a nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra dermesztene. Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle."
Napra pontosan 5 éve, hogy örök álomba zuhant Puskás Ferenc, a Nemzet Legnagyobb Magyar Futballistája. Óriási vesztesége az országnak, a labdarúgásnak... mindenhol őszintén és mélyen gyászolták, s a mai napig is méltó módon emlékeznek Rá.
Az egyik születésnapomra megkaptam a Szőlősi György által írt Puskás című könyvet és azóta is nagy becsben tartom. Óriási élmény volt elolvasni, sokkal közelebb hozza az emberhez ezt a Nagyszerű Legendát. Rengeteg vicces, mókás, kedves, na és persze szomorú történet van benne... azóta is szeretettel lapozgatom.
Öcsi Bácsi, Nyugodj Békében, Isten Nyugosztaljon!
Istenem... megszakad a szívem... emlékszem erre az estére. Már megfürödtem, egy narancssárga pizsomában ültem a nappaliban a tévé előtt nyakamban a Realos sálammal és vártam, hogy kezdődjön a mérkőzés. Természetesen a kedvenc fotelemben foglaltam helyet. Az ellenfél a Racing Santander volt. Szerencsére a Fiúk méltóképp búcsúztak Panchotól, sikerült győzelemmel emlékezni Rá!
Ahogy azt már megszokhattuk Via ismét nyereményjátékkal jelentkezett, a nyertes most a Sigma szemhéjpúder palettái közül választhat egyet. Ha szeretnétek Ti is játszani, kattintsatok IDE, ahol megtaláljátok a részleteket.
"Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett."
Egy ideje megfogalmazódott bennem, hogy hasznos lenne erről is írni egy postot, mivel a körömápolás nem csak nyáron, hanem az év minden napján fontos kérdés, az ápoltság egyik alapja. Van egy számomra elég régóta jól bevált módszerem, ezt osztom meg most Veletek, úgy gondolom, hogy akár másoknak is hasznos lehet. Képeket nem csináltam, mert a folyamatok igazából teljes mértékben elképzelhetők, nincs bennük semmi különös, amit külön illusztrálni kellene.
Az egész procedúra nálam a körömlakk lemosásával kezdődik. Régebben rengeteget szenvedtem ezzel a résszel, mert nem fordítottam rá kellő figyelmet, ezért sok helyen nyoma maradt az előző lakknak. Nemrégiben azonban rájöttem a helyes megoldásra. Nagyjából minden körmömre egy vattakorongot használok el, ez lehet, hogy pazarlásnak tűnhet, de régebben megoldottam mind a 10 kézkörmömet 2-3 vattával és azok a folyamat vége felé haladva elszíneződtek, így már nem voltak olyan hatékonyak. Először veszek egy vattakorongot, ráhelyezem a zöld flakonos Ebelin körömlakklemosó adagolójára és két nyomást teszek a korongra, ezzel törlöm és dörzsölöm át jó alaposan a körmömet körkörös vagy a köröm vége felé haladó mozdulatokkal, majd ezt elvégzem minden körmömnél. Ha végeztem, veszek egy másik körömlakklemosót, most az Essence epres verzióját választottam és egy fültisztító pálcika segítségével a körmök széleiről is eltávolítom a maradék lakkot, mert nálam általában ott marad a legtöbb. Az utolsó lépéshez visszatérek a vattakorongokhoz, de ehhez már csak egy darabot használok el, még egyszer lágyan áttörlöm az összes körmömet. A lábkörmeim lakkjának lemosását nem bonyolítom túl, egész egyszerűen négy vattakoronggal (egy-egy a két nagylábujjamra, még a másik kettő a többire) és körömlakklemosóval eltávolítom a színt. Ezután a fürdőszobában sok szappannal és körömkefével átsikálom a kézkörmeimet, kezet mosok és kész. Leírva kissé macerásnak és hosszúnak tűnhet, de nekem ez vált be legjobban, ha ezt valaki odafigyeléssel végigcsinálja, akkor garantált, hogy nem marad lakk a körmein.
(forrás: google)
(forrás: google)
Nálam a pedikűrözés megelőzi a kezeim körmeinek az ápolását, úgyhogy ezzel folytatnám.
A pedikűrözéshez szükséges:
törölköző
lavór
víz
illóolaj
fürdősó (tengeri só is jó lehet)
2 db aszpirin (aszpirin pezsgőtablettával helyettesíthető)
habkő
sarokreszelő
körömkefe
masszázsolaj (helyettesíthető olívaolajjal)
cukor
kis tál
evőkanál
kisolló vagy reszelő
műanyag vagy rózsafa pálcika
körömágybőr puhító
vattakorong
körömlakk lemosó
kis pohár
szappanos víz
négyoldalú polírozó
körömlakk
Az egész úgy kezdődik, hogy egy lavórba meleg/forró vizet öntök, beleteszek 2 db aszpirin pezsgőtablettát (én ezt jobban szeretem, mint a tablettát), egy kis fürdősót és pár csepp illóolajat, általában eukaliptuszosat, de ennek nem sok jelentősége van, kinek mi tetszik. Ebben az elegyben áztatom a lábaimat nagyjából 10-15, de akár 20 percig is, közben lazítok, újságot olvasok, zenét hallgatok. Ha letelt az idő egy habkővel jó alaposan végigmegyek a talpaimon, a sarkakon és a "bütykökön" a lábujjakon, majd a sarokreszelővel is átreszelem a sarkamat és a körömkefét is rendeltetésszerűen alkalmazom. Ha ezzel végeztem, akkor visszateszem egy kis időre a lábaimat a vízbe és elkészítem az alábbi radírt: 3 evőkanál cukorhoz hozzáöntök annyi masszázsolajat, hogy egy kenhető lábradír állagot kapjak és ezzel masszírozom át nemcsak a talpakat, hanem a lábfejemet és akár a vádlimat, alsó lábszáramat is, ha van elegendő radír. Ha ezzel végeztünk, lemossuk a masszát, majd több vizes dologra nem is lesz szükségünk: jöhet a törölköző! Jó alaposan szárazra törölöm a lábamat, majd levágom/lereszelem a körmöket. Ha a kívánt forma és méret megvan, akkor mindegyiket bekenem körömágybőr puhítóval, várok nagyjából 5 percet, letörlöm és egy pálcika segítségével hátra tologatom a körömre nőtt bőrt. Ha ez készen van, akkor fogok egy körömlakklemosóba mártott vattakorongot és végigmegyek a körmökön, ezzel eltávolítva az összes terméket, olajat, minden fölösleget róluk. Úgy gondolom az sem jó, ha a körömlakklemosó a körmön marad, ezért egy kis pohárban odakészített szappanos vizet használok ennek eltávolítására szintén egy vattakoronggal. Ezután már csak a négyoldalú polírozó mind a négy oldalával kipolírozom a körmöket, majd a kiválasztott színnel kilakkozom őket. Én a lábaimon nem szoktam alap és fedőlakkot használni, ott úgyis lassabban kopik a lakk, mint a kezeimen.
A manikűrözés már egy lényegesen egyszerűbb folyamat nálam, nem igényel ennyi felszerelést.
A kellékek:
törölköző
kis tál
víz
körömágybőr puhító
műanyag vagy rózsafa pálcika
körömreszelő
négyoldalú polírozó
alaplakk
körömlakk a kiválasztott színben
fedőlakk
kézkrém
Az egészet hasonlóan kezdem, mint a lábam esetében: egy kisebb jellegű tálba meleg/forró vizet engedek és ebben áztatom a körmeimet nagyjából 10 percig. Néha citromlevet is szoktam facsarni bele. Ha végeztem az áztatással, egy kicsit áttörlöm a kezeimet, hogy ne csöpögjön róla a víz, de nem törlöm őket teljesen szárazra. Ezután jön a körömágybőr puhító, amivel alaposan bekenem a körmöket, majd 5 perc elteltével letörlöm és egy műanyag pálcika segítségével hátratolom a bőrt. Ezután jön a reszelés és a formázás, majd a négyoldalú polírozó segítségével szép egyenletessé és fényessé teszem a körmök felületét. A lakkozás nálam a következőképpen néz ki: egy réteg alaplakk (Essence BTGN), két réteg a választott színből, majd egy réteg fedőlakk (Essence BTGN). Ha megszáradt teljesen az egész, kimegyek a fürdőszobába, megmosom a kezem, megtörlöm, majd bekenem egy kézkrémmel. Ez általában mindig az, ami először a kezem ügyébe kerül, legtöbbször Babát szoktam használni.
(forrás: google)
A manikűrözést általában körömlakk pattogzástól függően csinálom, hetente legalább egyszer, míg a pedikűrt is igyekszem hetente végigcsinálni, de van, hogy két procedúra között másfél, vagy akár két hét is eltelik.
Ezt a csodálatos ecsetkészletet nyerhetitek meg, ha Ti is részt vesztek az Urban Eve oldalon zajló nyereményjátékon. A részleteket IDE kattintva olvashatjátok.
Andi folytatja a nyereményjáték-sorozatát, ezúttal a sokak által kedvelt és hőn áhított Nars Orgasm pirosítót lehet megnyerni! A részletekért kattints IDE, sok sikert!
Hétvégén Hajdúszoboszlóra mentünk Barátommal egy kicsit kikapcsolódni. Számítottam rá, hogy rengeteget fogunk strandolni, így egy olyan körömlakkot választottam, ami már egy korábbi alkalommal is tartósnak bizonyult. Négynapos strandolásnak volt kitéve a lakkozás, de jelentem, kiállta a próbát, a körmeim semmi pattogzás! ;) Alaplakkot nem használtam, csupán a ma bemutatott lakkot két rétegben, valamit az Essence BTGN fedőlakkját egy rétegben.
A képekért bocsánatot kérek, csütörtökön késő este lakkoztam, akkor már nem tudtam volna rendes fényben képet csinálni, viszont másnap ezer dolog volt még az indulásig, így csak szombat estefelé készültek képek, azok is... hmmm, nos, ilyen 'itt fekszek az ágyban fényképezővel, olyan szép a körmöm, fényképezzük le' jelleggel készültek, valamint egyet a strandon is csináltam. Sok kép nem is sikerült, végül ezeket válogattam ki:
"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket.Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk.
Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során."
"Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben."
"Minden morál, minden elvárás, minden szokás, minden illem és nevelés hamis, ha nem arra tanít meg, hogy a döntő pillanatokban hallgass a saját szívedre. A saját lelkiismereted hangjára. Senki másra, mert lehet, hogy aki jót akar, az sem tesz jót neked. Az utolsó időkben egyetlen mestered maradt: a saját szíved! Minden könyv, minden tanács és nevelés érvénytelen. Csakis a szíved súgja - ha meghallod még a hangját -, hogy mit tegyél."
Tegnap a nagy hidegre és az egész napos rossz időre tekintettel, elég sokat böngésztem a neten. Legfőképp sminkes, életmódos, tornászós oldalakat, blogokat vadásztam, így leltem rá a 200 felülés programra. Első olvasásra nagyon megtetszett, ugyanis már régóta szerettem volna jó formába lendülni a hasizmomat illetően és ez a program garantálja a folyamatos fejlődést.
Külön pozitívum, hogy mindenki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb szintet, nem kell rögtön olyan mennyiséggel kezdeni, amivel nem birkózik meg az ember. A többnapos izomláz is elkerülhető, ezért nem megy el az ember kedve már az elején.
Magáról a programról IDE kattintva tudtok olvasni, ezzel nem is szaporítom az írásomat. Ami engem illet, én nem csináltam meg az előzetes felmérést; a leggyengébb szinten fogok kezdeni. Úgy tervezem, hogy hétfő- szerda- pénteken fogom megcsinálni a napi feladatokat, ez az első (tehát a mostani) héten kedd- csütörtök- szombatra módosul, ugyanis ma kezdem el az egészet. Szombaton már Hajdúszoboszlón leszünk nyaralni, úgyhogy majd ott kell megoldanom, de nem hiszem, hogy gondot fog okozni pár felülés lebonyolítása. Szerintem az lesz a legjobb, ha már reggel letudom őket, mert napközben/estefelé lehet, hogy nehezebb lesz rávenni magam.
Összességében nagyon kíváncsi vagyok, hogy a 6. hét végére tényleg képes leszek-e 200 felülés elvégzésére. Ha vége lesz a programnak, majd beszámolok a tapasztalataimról és az eredményességről, végeredményről.
Mit szóltok ehhez a programhoz? Van kedvetek kipróbálni?
"Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emlékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel, húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket."
A hónap közepén olyan lagzira voltunk hivatalosak, ahová lehetett vinni otthon készült süteményeket is. Anya ötlete volt, hogy kosárkákkal érkezhetnénk, ezért kiadta a feladatot, hogy hívjam fel Mamát és írjam le a receptet, amit lediktál. Természetesen ez a sütemény a "klasszikus" lekváros- diós- tojásfehérjés verzió volt, én kedden ebből csak a tésztareceptet használtam fel, majd egy kicsit "modernizáltam", saját ízlésvilágomnak megfelelően alakítottam át.
A tészta hozzávalói:
50 dkg liszt
25 dkg margarin
15 dkg porcukor
4 evőkanál tej
4 tojássárgája
1 kávéskanál szalalkáli
A krém hozzávalói:
2 csomag vaníliás pudingpor
8 dl tej
5-6 evőkanál cukor
vaníliaaroma (elhagyható)
Egyéb hozzávalók:
1 közepes üveg meggybefőtt (350 g)
a díszítéshez színes tortadara
Első lépésként egy nagyobb jellegű tálban a margarint a liszttel elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval együtt jó alaposan összedolgozzuk, hogy tésztát kapjunk (az elején lehet robotgépet használni, én a végén már kézzel dolgoztam). Ezt a masszát 1 órára a hűtőbe tesszük pihenni.
Az 1 óra leteltével mielőtt bármihez hozzálátnánk, kapcsoljuk be a sütőt; alul-felül sütési mód, 170 fokra, majd elkezdhetjük formába tölteni, egészen pontosan nyomkodni a tésztát. Ez egy kicsit macerás feladat, de nagyjából leírom, hogy nekem milyen módszerrel sikerült a leghamarabb megcsinálnom: csíptem egy kis tésztát, ebből gombócot csináltam a kezeimmel, amit a kosárkaforma aljára tettem; lelapítottam, majd elkezdtem a szélek felé kifelé eldolgozni, hogy jusson mindenhová. Figyeljünk arra, hogy nem kell nagyon vastag tésztaréteget képeznünk, különben nem lesz meg a kosárka "mélyedése", amibe a töltelék kerül, hanem helyette nagyon magasra feljön a tészta sütés közben.
Amikor megtöltöttük az összes formát, akkor fogjuk őket és egy tálcára helyezve kb. 20-25 percig, tűpróbáig sütjük.
Amíg sül a tészta, addig megfőzhetjük a krémet, a pudingkészítés menetét követve.
Ha elkészültek a kosárka formák, kivesszük őket, majd kb. 3-5 perc elteltével egész egyszerűen kiborítjuk őket. Nagyon könnyen kijönnek a formából, nem kell vakargatni, semmi nehézséget nem okoz. A kivétel után a megfőzött pudingos krémet a formákba kanalazzuk, majd mindegyikbe teszünk 1 szem meggybefőttet. Végezetül pedig színes tortadarával megszórjuk, de a díszítés igazából ízlés dolga. Ezután az egész mehet a hűtőbe, de igazából nagy hűtést nem igényel, szinte azonnal fogyasztható.
A recept kb. 50 db kosárkához elég, tehát az első adag elkészítése után következett egy második sütés is.
Sajnos, csak telefonos képek készültek, mert nem találtam sehol a fényképezőgépet.
Úgy gondolom, hogy ez a sütemény elég egyszerű, ám mégis mutatós, nagyon sokféleképpen lehet variálni, csak a fantáziánk és ízlésünk szab határt a változatoknak!
Ti szeretitek a "klasszikus" kosárkát? Mit gondoltok erről a pudingos változatról?
1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: “a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen”. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.
2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.
3. Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vele vissza, és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.
4.Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.
5. Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon; jót teszek valakivel és titokban tartom. Megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, ahogy William James mondja, csak az edzés kedvéért.
6. Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.
7. Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeken egy életen át képtelen lennék.
8. Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok csinálni minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.
9. Csak ma szakítok magamnak egy fél órát, és pihenni fogok. Ebben a fél órában néha Istenre fogok gondolni, hogy egy kicsit távlatokban is gondolkodjak.
10. Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek.
Ma lett 34 éves a Real Madrid- szurkolók szimbóluma, az Örök Madridista, Örök Kapitány Raúl González Blanco! Isten éltesse sokáig és szívünkben Örökké Habfehér mezben játszik!
Ezt a körömlakkot tegnap kentem fel (két rétegben), tehát már nem mai festés, de az Essence BTGN fedőlakknak hála, még ma is kifogástalan állapotban van, sehol egy kis kopás! Mivel tegnap sietnem kell, ezért nem bírtam megvalósítani az ötletemet, de ma délelőtt már erre is sor került. A Lovely 3D-s körömmatricáját használva mindkét kezem gyűrűsujjára tettem egy- egy kis virágot.
A matricákat nagyon nehéz használni, de az is lehet, hogy én csinálok valamit rosszul. A kicsi virágokkal nincs baj, azok könnyen lejönnek a fóliáról, de a nagyokat nem lehet szépen leszedni, szakadnak, gyűrődnek, egyszerűen nem jönnek fel. Tapasztaltatok már ilyet?
Kedden lázas receptkeresgélés közben bukkantam rá a hamis túrós receptjére. Nagyon megtetszett, egyszerűnek és gyorsan elkészíthetőnek találtam és mivel fontos volt, hogy minél hamarabb végezzek a sütemény elkészítésével, ezért úgy gondoltam, ő lesz a megfelelő recept. Ahogy az tőlem már- már megszokott, az eredeti recepttől megint eltértem, szóval lássuk, hogy én miket használtam.
Hozzávalók a tésztához:
40 dkg liszt
25 dkg margarin
25 dkg cukor
4 tojássárgája
1 csomag sütőpor
1 citrom leve és reszelt héja
1 csipet só
vaníliaaroma (elhagyható)
kb. 1 dl tej
Hozzávalók a krémhez:
5 dl tej
7 evőkanál cukor
2 csomag vaníliás pudingpor
4 tojásfehérje (felvert)
2 kispohár tejföl
2 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
25 dkg túró (hamis túrós ugyan a sütemény neve, én viszont mindenképpen szerettem volna tenni bele)
Az elkészítés menete nagyon egyszerű volt. Először a tészta hozzávalóit kevertem és gyúrtam össze. Ha ragadósnak vagy nem elég tésztaállagúnak tűnik, akkor nyugodtan lehet még szórni hozzá egy kis lisztet, hogy megkapjuk a megfelelő állagot. Az elkészült tésztát elosztottam: kétharmadát a tepsibe nyomkodtam (ezt lesz a sütemény alja természetesen; én sütőpapírt is tettem a tepsibe, de ez lényegében elhagyható szerintem), a másik részét félretettem.
A krém elkészítését a tojásfehérjék felverésével kezdtem, majd megfőztem a pudingot és szép sorjában belekevertem a további hozzávalókat. Utoljára a túrót adtam hozzá. Az egészet a tepsiben lévő tészta tetejére öntöttem.
Bekapcsoltam a sütőt, mivel a sütés előmelegítést igényel. Végső lépésként a maradék tésztából rácsokat készítettem rá, sőt, egy kis ribizlit is szórtam a sütemény tetejére, mert rengeteg van a kertben.
170 fokon, 35 percig sütöttem alul- felül sütés módon. Ezt a módot megmondom őszintén először használtam a sütőn, mindig automatikusan a légkeveréses funkciót választom, de ezen a jövőben változtatni fogok, mert észrevettem már, hogy sokféle étel/sütemény esetében nem bizonyul jó választásnak.
A végeredmény nagyon finom lett, remekül passzolt a vaníliapuding és a túró egymáshoz, a ribizli kissé fanyar- savanykás íze pedig még izgalmasabbá tette ezt az egyszerű süteményt.
Ti szeretitek a túrót? Próbáltatok már hasonló receptet?
Mivel rengeteg filmet nézünk Barátommal, úgy gondoltam, hogy némelyikről írok is egy kicsit. Nem fogok mindről -valószínűleg nem is tudnék-, de azokról, amelyek elindítanak bennem valamit, vagy csak egyszerűen úgy érzem, ezt szeretném megosztani az olvasóimmal, azokról mindenképpen beszámolok. Előre leszögezném, hogy sosem írtam még ilyen filmkritika-szerűt, sőt, nem is igazán vagyok otthon a színészek és a rendezők világában, úgyhogy profi alkotást ne várjatok. :)
Ezeknek a postoknak az alap felépítése a következő lesz: elsőként a film adatait írom le (magyar és eredeti cím, műfaj, rendező, szereplők, hivatalos tartalom, stb.), majd befejezésül a saját véleményem lesz olvasható.
A sorozat első témája egy tegnap látott film, nézzük tehát, mi a véleményem az Azután című alkotásról!
Magyar cím: Azután
Eredeti cím: Hereafter
Műfaj: dráma
Év: 2010
Hossz: 129 perc
Rendező: Clint Eastwood
Szereplők: Matt Damon, Cécile De France, Thierry Neuvic, Lyndsey Marshal, Richard Kind, Jay Mohr, Frankie McLaren, George McLaren
George (Matt Damon) amerikai munkás, akit gyerekkora óta különleges kapcsolat fűz a holtak világához. Marie (Cécile de France) francia újságíró, akinek egy halálközeli élmény alapjaiban változtatja meg a gondolkodását. Marcus (Frankie és George McLaren) londoni iskolás, aki a hozzá legközelebb álló személy elvesztése után kétségbeesetten keresi a válaszokat az őt gyötrő kérdésekre. Miközben mindhárman az igazságot kutatják, útjaik összefutnak, életüket pedig örökre megváltoztatja a meggyőződés: a halál nem a vég, létezik az "azután". A felejthetetlen történetet az Oscar-díjas Clint Eastwood rendezte a kétszeres Oscar-díj-jelölt Peter Morgan forgatókönyvéből. A filmben olyan színészeket láthatunk még, mint Jay Mohr, Bryce Dallas Howard, Marthe Keller és Derek Jacobi.
Ahogy elolvastam a tartalmat, már alig vártam, hogy elkezdjük és hogy megnézzük! Egy kicsit a hosszúsága elrettentett, mert úgy kezdtünk neki, hogy már álmos voltam, de sikerült ébren maradnom, ezt annak is betudom, hogy érdekelt a film.
Clint Eastwood rendezésében még nem láttam másik filmet, ez volt az első, pedig van még neki pár. :) Egyetértek azokkal, akik zseniális embernek tartják, szinte mindenhol csak jókat lehet olvasni a filmekről, amelyeket ő rendezett, vagy amelyekben szerepelt (is).
Matt Damont is kedvelem, úgy gondolom, hogy több jó film van, mint rossz, azok közül, amelyekben ő volt a főszereplő, tehát ez is egy plusz indok volt, hogy érdeklődésem a film iránt magasabb fokokat öltött.
Amennyire vártam, hogy végre megnézzem, a végén annyira értetlenül álltam az egész előtt. Furcsa érzésem támadt. Igazából a befejezetlenség és a film által keltett különféle gondolatok sorra kavarogtak a fejemben.
Unalmas és vonatott volt maga a történet, de mégis teljesen lebilincselt és magával ragadott. Elsősorban azt vártam, hogy mikor kapcsolódik össze a három főszereplői szál, legbelül biztos voltam benne, hogy muszáj találkozniuk. Nagyon jól meg lett oldva a találkozás, egyáltalán nincs erőltetett érzés az emberben.
Maga a téma talán manapság jobban felkapott és elcsépeltnek is tűnhet, de ez a film egészen jó megközelítésben mutatja meg és be mindazt, amiről szólni szeretne.
Én ugyan érzékenyebb vagyok az átlagnál, ezért több jelenetnél is kicsordultak a könnyeim, hihetetlen, hogy mennyire szívbemarkolóan fájdalmas volt nézni egy- egy jelenetet.
A befejezetlenséget annak tudom be, hogy ennek a filmnek az egyik lényege az, hogy nyitva hagyjon kérdéseket és gondolatokat vessen fel a nézőben, tehát a végeredmény tekintetében úgy gondolom, hogy ennek az egész filmnek nem az a lényege, hogy legyen egy jól lezárt, kerek egész sztori, hanem, hogy el lehessen gondolkodni rajta.
A három szál elég jól meg lett választva, az angol kisfiú oldala hihetetlenül jól meg lett csinálva, nagyon feldobja a filmet, mert önmagában, ha csak a látó szerepel, akkor kicsit talán bugyutának és tucatfilmnek tűnne a történet, míg a francia nő is sokszor érthetetlen, ám a végén -részemről- minden szál összeért, így értelmet nyert a három különböző sors "összefonódása".
A filmmel látottakkal ugyan én személy szerint nem igazán értek egyet, én nem hiszem, hogy kapcsolatot lehet teremteni az elhunytakkal a haláluk után, ezért különösen tetszett, hogy a filmben megjelentek a különféle szélhámosok is, akik csak az elkeseredett emberek pénzét szeretnék kicsalni azt állítva, hogy ők tudják a választ a kérdéseikre.
Összességében tehát az én véleményem elég felemás, de inkább pozitív irányba billen el a mérleg nyelve. Szerintem konkrét választ senki sem kap a történet közben felmerült kérdéseire, ez akár zavaró is lehet, de aki a sorok mögé tud látni, az az egy-egy unalmas jelenet és a furcsaságok ellenére biztos vagyok benne, hogy értékelni tudja majd a filmet.
(Ne haragudjatok, hogy ilyen csapongó és össze-vissza lett az írásom, igazából fent már említettem, hogy most írtam először ilyet. Elég nehéz írni úgy egy filmről, hogy ne áruljak el sokat a részletekből, illetve, hogy ne csak a történetet meséljem el. Bonyolult filmet választottam így elsőre, de azért remélem, hogy nagyjából átjön az, amire gondoltam, de teljes egészében természetesen csak a film megnézése után válik világossá, mire is gondoltam ténylegesen.)
Ti szeretitek az ilyen nem szokványos filmeket? Szeretnétek, hogy legyenek még filmvélemények? Van esetleg valami javaslatotok, hogy hogyan is írhatnék jobb kritikákat?
Ezt a körömlakkot névnapomra kaptam és alig vártam, hogy kipróbálhassam, mert az üvegben nagyon tetszett a színe! Egyszerű rózsaszín, nem túl rikító, egy viszonylag vastagabb üvegben és az ecset feje is vastag ebből kifolyólag. Ez a vastagság egyáltalán nem zavaró, könnyű megfogni az ecsetet és a munka közben sem okoz gondot. Az ecset könnyen siklik a körmön, gyors és egyszerű lakkozni vele.
Én a lakkozásnál alaplakkot nem használtam, csak két rétegben ezt a körömlakkot, majd végül a már sokak által jól ismert Essence BTGN fedőlakkal fixáltam az egészet egy rétegben.
A képekért elnézést, először fotóztam ilyeneket és a fények sem voltak mindig megfelelőek.
Ma Tegnap (a bejegyzést még tegnap írtam) lettünk másfél évesek a barátommal, így arra gondoltam, hogy meglepem egy kis aprósággal: sütök neki valamit. Ez a kifejezés igazából nem teljesen pontos, mert egy sütés nélküli süteményt választottam, ami végtelenül egyszerű.
Még díszítés előtt.
Hozzávalók:
2,6 l tej
6 csomag pudingpor (nálam: 2 db vaníliás, 2 db epres, 1 db étcsokis és 1 db tejszínes)
cukor (a pudingok megfőzőséhez)
babapiskóta (nekem 400 g-os adagom volt, de ez a végére egy kicsit soknak bizonyult)
eper (kb. 1 kg)
vaníliaaroma (elhagyható)
Mielőtt nekilátnánk az első pudingréteg elkészítéséhez, készítsünk elő mindent: mossuk meg és szeleteljük fel az epreket, felezzük el a babapiskótákat, mérjük ki a tejet, készítsük a közelbe a cukrot és a pudingporokat, valamint minden fontos eszközt, beleértve a formát is, amibe el szeretnénk készíteni a süteményt. Én ma egy szív alakú tortaformát választottam, mégis csak a "szerelem jegyében" készült ez a süti. :)
A díszítés után oldalról.
Az elkészítés módja nagyon egyszerű, ahogy azt már fent említettem. Elsőként a leírás szerint elkészítettem az étcsokis pudingot, amit még kihűlés előtt a tortaforma aljába öntöttem, erre babapiskótát pakoltam, majd megszórtam eperrel. Egy kis időre hűtőbe tettem. Ezután a tejszínes puding következett, az előbb alkalmazott módszerrel jártam el: puding-babapiskóta-eper. Tulajdonképp nincs más dolgunk, csak rétegezni a hozzávalókat. A második réteg után észrevettem, hogy elég lassan telik a tortaforma (az eredeti recept 4 személyre és egy kisebb jellegű jénai tálra vonatkozik), ezért úgy döntöttem, hogy az utolsó két réteg puding esetében megduplázom az adagokat: 2 csomag pudingport használtam, amit 8 dl tejjel főztem meg. A harmadik réteg vaníliás volt, én ebbe tettem egy kicsi vaníliaaromát is, erre is rákerült a szokásos babapiskóta- eper kombináció, majd végül az egészet a negyedik réteg zárta le, ami nem más volt, mint az eperízű puding. Azért ezt választottam záró rétegnek, mert úgy gondoltam, hogy a szív alakú torta jól mutatna piros "tetővel". :)
A díszítés egy részlete.
A díszítéshez felkarikázott epret és babapiskótát használtam, valamint a fogyasztás előtt még tejszínhab is került rá, de ennek csak fantáziánk szab határt. Én azért döntöttem az egyszerű díszítés mellett, mert úgy gondoltam, hogy maga a sütemény már egy kicsit "tömény", nem kellene még a tetejét is telepakolni mindenféle cukorkával és csokival, valamint az eper-tejszínhab kombináció mindig nyerő. :)
A kész torta
Miután teljesen elkészültünk, hűtőbe kell tenni a kész sütit (több órára), hogy ott kellő mértékben megdermedjen.
Az adagok és a puding ízesítése abszolút egyénre szabható, nem szentírás a recept, több helyen nyugodtan el lehet térni tőle, elrontani nem lehet.
Ti szeretitek az ilyen egyszerű és sütés nélküli sütiket? Melyik a kedvencetek?
